Lehet, hogy Pressmanéknak nem szabad magukra haragítaniuk még azzal is a republikánusokat, hogy keresztbe tesznek a magyar kormánynak.
Lehet, hogy magyar a miniszterelnök nem ad csevegős nagyinterjút a baloldali lapoknak, de mióta megérkezett hazánkba Pressman úr, azok az amerikai nagykövettel vigasztalják magukat. Április elején a Népszava kísérhette el alásszolgájaként Pressman urat, amiből kiváló bekérdezős, bocsánat, rajongói cikk született. Kedden meg a 444 jelentette be, hogy szerdán bejelent valamit a nagykövet. Mégpedig: „az amerikai kormány új intézkedést tervez a magyar kormány megbüntetésére, például felmerült, hogy szankciót vetnek ki befolyásos személyekre”.
Hát na, ez és más hasonló belengetések magasra tették a lécet mind jobb- és baloldalon, utóbbi lapjai például alig várták, hogy Orbán további elszigetelődéséről, sőt, akár kitiltásáról cikkezhessenek. Beindult a baloldali vágyvezérelt gondolkodás a „minél rosszabb a kormánynak, annál jobb nekünk” elve alapján. Egy napig nem aludtak a balos kollégák, kedd éjjel alig várták a reggelt, szerdán kávé nélkül sem bírtak magukkal, hogy délután öt után világgá kürtölhessék, micsoda büntetéseket kapott a magyar vezetés az Amerikai Egyesült Államoktól (alásszolgája, Pressman úr, tessék már valami csúnyát bejelenteni!). Szóval titokban Orbán fejére vágytak, de legalább Szijjártóéra, de legalább néhány hétköznapi politikuséra, a la Ukrajna (ők mondjuk be sem jelentik a kitiltást, az érintett csak a határon szembesül vele, hogy visszafordítják).
Aztán az eredmény úgy sikerült, mint mikor egy nagyon várt film félremegy, és a nézők otthagyják a popkornt a moziban, meg a filmet is. Bár persze bizonyára a nagykövetségi sajttájról nem szivárgott el a baráti média, de a kedélyek euforikusból mérgesbe válthattak át.
Pressman úr összekürtölte a baloldali médiát, miután kiszivárogtatta a világ számára, hogy nagy bejelentést tesz, aztán nem tett. Kitiltott pár bankárt.
Nem mondom, lehet, hogy az adott orosz kötődésű banknak ez fáj, bár nem tudom, milyen gyakran utazgattak az érintettek az Egyesült Államokba. A magyar kormány is vette a jelzést, kilépett a Nemzetközi Beruházási Bankból.
Szóval az egész inkább szimbolikus aktus, nagyobb a füstje, mint a lángja, és a lényege talán az üzengetés – nem is elsősorban a magyar, hanem főleg az orosz kormánynak. Ha az ukrajnai háború amerikai-orosz proxyháborúvá vált, akkor mi itt egy diplomáciai mellékhadszíntér lettünk Pressman úrnak köszönhetően. Nekünk üzen, de elsősorban valójában az oroszoknak (persze ez a részemről puszta kremlinológia). Nem tudom, a háttérben ez kinek mennyire fáj, de az biztos, hogy a magyar baloldali médiának az fáj most nagyon, hogy nagyobb vadakat vártak. Persze egyébként most úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Eddig a hangulatuk volt magasan, most a vérnyomásuk lett.
Ugyanakkor a dolognak van még egy olvasata. A múltkoriban épp azt fejtegettem, hogy a magyar kormány versus David Pressman konfliktus elsősorban nem Amerika–Magyarország-konfliktus, és nem nyugat–kelet-konfliktus,
hanem nyugat–nyugat-konfliktus; Demokrata Párt versus Fidesz-KDNP konfliktus, szóval ideológiai szembenállás.
Ez abból látszik, hogy az előző adminisztrációval és az előző nagykövettel igen kiválóan kijöttünk egymással. És abból is látszik, hogy a republikánusokkal egyre szorosabb kapcsolatot épít ki a magyar jobboldal.
Itt volt például tavaly tavasszal a CPAC, és itt lesz idén is májusban. Az amerikai és a magyar jobboldal barátkozásának a CPAC – az amerikai jobboldal talán legfontosabb seregszemléje – az egyik fő terepe. Ron DeSantis floridai kormányzót egyre többen nevezik a floridai Orbánnak – a jobboldal részéről ez egy elismerés, a baloldal részéről pedig megrökönyödés. Mindenesetre az amerikaiak egyre nagyobb érdeklődéssel figyelik a magyar gender-, család- és bevándorláspolitikát.
Tekintve, hogy a kapcsolatok az amerikai jobboldallal Donald Trumpig érnek, aki mindenféle politikai célzatú New York-i perek ellenére is jelen pillanatban a legesélyesebb republikánus elnökjelölt-jelölt, mindez nehezen volna kihagyható a képletből az amerikai diplomácia szempontjából is.
Szóval abba, hogy pusztán pár bankárt sikerült kitiltani Amerikából (akik amúgy sem biztos, hogy egy-egy nyaraláson túl odamentek volna), belejátszhatott az is, hogy – akármennyire is utálja Biden a republikánusokat – az amerikaiak magyarországi nagykövetének mindenképp fél szemét a vibráló republikánus-fideszes kapcsolatrendszeren kell tartania. Már nem csak megfigyelés céljából, hanem figyelembe vétel céljából is. Azaz
nem szabad magukra haragítaniuk még azzal is a republikánusokat otthon, hogy keresztbe tesznek a magyar kormánynak.
Sok gyümölcse van a CPAC-nek és ennek az amerikai-magyar jobboldali közeledésnek, és lehetséges, hogy az egyik az ez.
A nyitóképen: David Pressman. Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd
Kérdezhetnéd persze, hogy minek beszélek itt önmagamról, amikor te vagy a levél címzettje. Azért, kedves Péter, mert megszólítva érzem magam. Általad érzem megszólítva magam. Győrffy Ákos írása.
Több száz amerikai kül- és biztonságpolitikai szakértő összesített véleménye szerint ez az a 30 globális konfliktus, amely amerikai érdekeket veszélyeztethet ebben az évben.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kedden Moszkvában válaszolt újságíróknak.
Donald Trump nagy tervekkel kezdi meg második ciklusát, és ezúttal mindent meg fog tenni, hogy olyan örökséget építsen, amit nem tud lerombolni a következő elnök.
David Pressman korábban többször is nyíltan kifejezte rokonszenvét Magyar Péter iránt.
A műsorvezető szerint az elnök már nem az az ember, aki nyolc éve volt.
Az üléspróba és a szimulátorteszt már megvolt, szerdán pedig vezetni is fogja Fioranóban az egyik Ferrarit a britek hétszeres Forma–1-es világbajnoka, Lewis Hamilton.
Chema Rodríguez elsősorban a hozzáállást hiányolta a franciáktól elszenvedett hétgólos vereség alkalmával, bár sem a védekezésünk, sem a támadásunk nem működött, és a játék többi eleme sem volt rendben. Bánhidi Bence pedig arról beszélt, hogy az ellenfél helyett végül saját magunkat leptük meg.
