Hosszú elemzéssel jelentkezett a Politico, amelyben Volodimir Zelenszkij ukrán elnök belpolitikai teljesítményét veszi górcső alá a szerző.
Az orosz inváziót megelőző hetekben ukrán ellenzéki politikusok és korábbi miniszterek tele voltak frusztrációval – írja a Jamie Dettmer, a brüsszeli portál újságírója. Könyörögtek Zelenszkijnek, hogy találkozzon velük, amit a közel két évvel ezelőtti elsöprő választása óta nem tett meg.
A lap szerint az ellenzéki képviselők hónapok óta sürgették, hogy növelje az ország fegyveres erőinek finanszírozását, és hogy hívják be az ukrán tartalékosokat, mivel Amerika fokozottan figyelmeztetett egy invázióra – amelyet Zelenszkij valószínűtlennek tartott.
Intenzív haditervezést akartak látni, beleértve a polgári védelmi parancsok kidolgozását és közzétételét, hogy az emberek tudják, mit kell tenniük, ha elkezdenek ropogni a fegyverek.
Ukrajna csapdába esett egy olyan vezetővel, aki nem gondolkodik stratégiailag”
– mondta a Politicónak öt nappal a háború kitörése előtt Leszja Vaszilenko ukrán képviselő. „Azt hiszem, ez az, amiért később őt fogják hibáztatni. Nem arról van szó, hogy mindent tudott. Hanem arról, hogy nem hajlandó a környezetében olyan szakértőket tartani, akik tudják, milyen kérdéseket kell feltenni, és olyan tanácsadói vannak, akik nem mondhatnak neki ellent, és ennek lehet, hogy megfizetjük az árát” – tette hozzá.
Természetesen Zelenszkij baklövéseit – ahogyan azt Vaszilenko és sok más ellenzéki törvényhozó látja – azóta megbocsátották, de nem felejtették el. Ezek a ballépések képezik a háború utáni Ukrajnával kapcsolatos aggodalmaik alapját – írja a Politico. A lap szerint a képviselők olyan mintát látnak, amely még aggasztóbbá válhat, amikor a fegyverek elhallgatnak, és azzal érvelnek, hogy
az elnök oroszlánszívű, háborús vezetői erősségei nem igazán békeidőkre valók.
Zelenszkij jobban szereti a nagy egészet, nem törődik a részletekkel, és szeret a megbízható barátok belső körére támaszkodni – fogalmaz a brüsszeli portál szerzője.
Míg a komikusból lett elnököt most dicséri – sőt, hősként tiszteli – a Nyugat a háborús időkben tanúsított inspiráló retorikájáért, lebilincselő szónoklataiért és azért, hogy Washingtontól Londonig, Brüsszeltől Varsóig képes a közönség szívét meghódítani,
Zelenszkij elnökként már az orosz invázió előtt is elbukott