Nem csoda, hogy e szavak azt az érzést keltették bennem, hogy pont az a közszereplő nem becsüli meg a felvilágosodást meg az emberi és polgári jogokat, aki ezeknek a legtöbbet köszönheti – mert ha egy arisztokrata származású magyar visszasírja a születési előjogok rendszerét, nem értek egyet vele, de legalább értem a nosztalgiáját, nade amikor olyasvalaki adja ezt elő, akinek az ősei mindent a polgári társadalomnak köszönhetnek, úgy vélem, érdemes erre emlékeztetni az illetőt.
Azt, hogy Ábrahám Róbert cigány származású, tőle magától tudom, ugyanis nem egyszer szólalt fel a teljes magyarországi cigányság nevében és érdekében. A szóban forgó rádióműsorban a felvilágosodás és a sátánizmus összefüggését illető álláspontját az alábbi szavakkal kommmentáltam: »Szeretném jelezni Ábrahám Róbertnek, ha nem lett volna felvilágosodás meg annak nyomán polgári forradalom, akkor ő a cigány származásával tőzeget szedhetne a lápon legfeljebb. Nem fideszes megmondóemberként adhatná elő a felvilágosodás kritikáját, hanem a tőzegszedéshez szólhatna hozzá, ahhoz is nagyjából a gyerekeinek és a feleségének.«
E szavaimra válaszul visong bulvármédia-szerte az önérzetes trollkölyök, aki szerint »lélektelen, alsóbbrendű faj tagjaként« beszéltem róla, és áldozati pofátlanságában odáig merészkedik, hogy az én szavaimnál »még az első zsidótörvény is megengedőbb volt«. A Blikk szerint »pőre cigányozás közepette« rongyoltam bele Ábrahám Róbertbe, holott pontosan értik ők, hogy amit mondtam, az kizárólag a felvilágosodásnak meg az állampolgárok törvény előtti egyenlőségének a vonatkozásában értelmezhető. Csakhogy a huszonegyedik századi kommunikáció mimózatörvénye az, hogy amit ravaszul félre lehet érteni, s amely félreértésre hivatkozva sérelmi kreditek reményényében meg lehet sértődni, azt hiba nem kiforgatni a tényleges jelentéséből.