„Nekünk mindent és bármikor kell tudnunk játszani” – Ókovács Szilveszter az Opera-pályázatáról

2023. március 30. 8:20
Három ház, egy intézmény. Az Operaház, az Erkel Színház és az Eiffel Műhelyház színpadainak egymást kiegészítő profiljai végre kibontakozhatnak – vallja Ókovács Szilveszter, aki most bemutatja főigazgatói pályázatának lényegét.

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház eddigi főigazgatója is pályázik az újabb vezetői ciklusra. Pályázatán alapuló, összefoglaló írásában most a nagyközönségnek is bemutatja, milyen gondolatok, milyen filozófia mentén képzeli el az intézmény jelenét és jövőképét.

***

Ókovács Szilveszter

EGYETEMESSÉG – EGYENSÚLY – EDUKÁCIÓ – EMPÍRIA

„Napjaiban az igazság virága nyíljék / És béke legyen az egész Földön.”

A Zsoltárok könyvéből vettem mottót, gyermekkori kedvenc idézetem a pályázat fedlapján most az egyensúlyról szól. Ahhoz a körülmények rendezett helyzete és a belső működés tiszta, összefüggéseiben átlátott világa is kell.

A Magyar Állami Operaház az egyik legaktívabb a világon, de ezért kárhoztatni sem az intézményt, de még tán engem sem kell, ugyanis kiváló elődeink alakították az egész nemzetet ellátni képes rendszerré, és jól tették. Büszkének lenni viszont nem volna tilos közös munkákra, amely immár 140 esztendeje mutat azonos irányba. Tőlünk mindent várnak és annak az ellenkezőjét is, nekünk mindent és bármikor kell tudnunk játszani – egyéb koncepció vállalhatatlan a személyes meggyőződésem, de az intézménytörténet szerint ugyanúgy. Mi az egyetemesre szerződünk, ha tetszik, ha nem, mert ez a leggazdagabb európai kulturális étek a legjobb nekünk, magyaroknak.

Nincs dalszínházi egyensúly nemzetgazdasági valóság nélkül. A párizsi Opera 100 milliárdból teheti, mi 18-ból:

ugyanaz nem jön ki ebből, és 100 milliárd nem préselhető a magyarokból, államból, nézőből. Nem lehet forrásokat követelni mások kárára, ezt nagyon meg kell tanulni, mert erre alapul az amúgy is extra forrás-, humán és minden-igényű operaüzemeltetés morálja. Látni kell, hogy valaki mindenképp kell fizessen: vagy az állam, vagy a néző. Ha a néző sokallja a jegyárat, be kell lépnie az államnak helyette, de persze, valahol az is a néző, kár becsapni magunkat. Ám ha a néző nem sokallja az árat a büfében, akkor a jegyet adtad ár alatt. Az opera és a balett érték, az értéknek pedig ára van. A hozzáférés csakis az értékkel, a kapacitással és a pénzügyi egyensúllyal rendszerbe vonva értelmezhető, minden más csak nettó rózsaszín költészet vagy demagógia. A kényes egyensúly sokféle dimenzióból áll össze.

Meg kell tartani opera és balett, zene és vokalitás, nemzetközi és hazai vonatkozás, tradicionális és kortárs előadás, nagyszabású és kamaramű, régi és új szerző, tapasztalt és pályakezdő előadó, reprezentatív és költséghatékony produkció, népszerű és ritkaság, érték és hozzáférés, idős és fiatal néző, elitista és szociális célzás, külföld és vidék kényes arányait, Operaház, Erkel Színház és Eiffel profiljait, és e sok metszet együttállásának bonyolult viszonyait.

Nem mindenki él ilyen összetett koordinátarendszerben, az OPERA viszont univerzális szereppel és igényekkel szembesül – más színházból, zenekarból, táncegyüttesből sok van, ők specializálódhatnak, mi csak univerzalizálódhatunk.

2028-ig meg kell őriznünk a kollégák 2021-es juttatásainak vásárlóerőben mért színvonalát: az infláció benyelhetetlen középtávon, de afelett csak az ország valós teljesítőképessége alapján járhat plusz juttatás. Meg kell őriznünk a magyar énekesek színpadképességét: ehhez el kell indítani a zeneiskolákkal közös férfiénekes-képző programunkat és posztgraduális operastúdiónkat egyaránt. Súlyt kell fektetni felsőoktatási kapcsolatainkra: erősen tartjuk a Zeneakadémiával meglévő jó viszonyt, fejleszteni kell a karmesterképzéssel, az SZFE-vel kibontakoztatjuk, rendező szakos hallgatók kapcsán megújíthatjuk az együttműködést. Ugyanezt kínáljuk a Magyar Táncművészeti Egyetemnek is, összekapcsoljuk iskoláinkat, a képzést a balettszínpaddal, de viszonosan. A hazai balettképzés intenzív támogatásával javítunk a Magyar Nemzeti Balett arányain, de az együttes mára világszínvonalú minősége nem veszhet el. Gyermekkarunk és Balettintézetünk számára a művészeti iskolát kialakítjuk az Eiffelnél.

Három kontinens 29 országában jártunk az elmúlt években,

törekszünk e látványos külföldi jelenlét fenntartására, de csakis megrendelői, tehát külső forrásból, állami eszközt áldozni csak kultúrdiplomáciai célból szabad, külföldi sztárok itthoni felléptetése ezután is folyamatos, ám kizárólag elkülönített keretből finanszírozható, magyarok rovására nem. Erkel művészetének és a 200 éves hazai operakultúrának archiválását, lemezkiadását és streamingre fellövését folytatjuk. Az OPERA zenekara és énekkara olyan totális műveket ad elő a koncertlátogatóknak, amelyekre más együttes idehaza nem képes. Az intézmény méretéhez híven a legnagyobb társadalmi hasznot hajtó szervezetekkel működik együtt (Ökumenikus Segélyszervezet, Nagycsaládosok Országos Egyesülete, keresztény egyházak, Gyermekmentő Szolgálat).

Három ház, egy intézmény. Az Operaház, az Erkel Színház és az Eiffel Műhelyház színpadainak egymást kiegészítő profiljai végre kibontakozhatnak – ha a közművek elszálló díja közbeszól, akkor is

az utolsó gázmolekuláig nyitva tartjuk az Ybl palotát!

Egy a digitális térbe bevezetett, de hangsúllyal a valódi világban tartott, lényegileg tehát ott létező, tematikus évadokkal az egész irodalmat szemlézni képes, sokszínű, nemzeti hangsúlyú európai értelemben vett opera- és balettjátszással, új mixszel, de a régi célra kell tartanunk.

„Nem az ősöket kell követnünk, hanem azt, amit az ősök követtek.”

 

Fotó: Földházi Árpád / Mandiner

Összesen 22 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Brávó! Az opera művészet, all in, zene mesével. A zenében, minél többször hallgatja az ember, annál több szépséget fedezhet fel. Fölemel pár centicvel a föld fölé.

Jó lenne, ha divatba jönne Operába járni, különösen fiataloknak.

Az talán túlzás, hogy élvezhetetlen borzalom, de hiányoznak a klasszikus operák. Az operaházban ritkán játszott műveket adnak elő, ha becsúszik egy-egy klasszikus, akkor nem lehet rá jegyet kapni még zsebmetsző áron sem, az Eiffelben kísérletezés folyik, az Erkel pedig el lett dobva, nem is értem, hogy miről beszél az igazgató úr. Ha a Müpa-ban nem lenne operakínálat is, akkor teljesen le kéne mondanom erről a műfajról. Igaz, ott nem teljes színpadi előadások vannak, csak leegyszerűsített játszás, de ez a zenei élvezetből nem vesz el. Én nagyra értékelem Ókovács Szilvesztert, de itt valamit nagyon elszúrt és feltehetően ezért roppant meg a bizalom iránta.

Abban igaza van, hogy ennyi pénzből nem nagyon lehet ugrálni, nem várható el, hogy világsztárok énekeljenek a magyar operában. Ám az opera egyelőre sajnos lezárt műfaj, nagysikerű új művek régóta nem születnek, ám ott van több évszázad termése, ezeket viszont folyamatosan játszani kéne, a legnépszerűbb mondjuk ötvenet pedig rendszeresen műsoron tartani, mert erre van igény.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés