„Egy évvel a háború kezdete után még mindig gyakran merül fel az a kérdés, mi lehetett az oroszok terve, és szintén sokszor hallhatjuk erre azt a választ – szakértőktől is -, hogy a Kremlben arra számítottak, az ukránok virágesővel, plüssmackókkal, sóval és kenyérrel fogadják majd a bevonuló orosz katonákat. Mivel nem így lett, könnyen úgy tűnhetett, hogy az oroszok teljesen inkompetens módon álltak a háborúhoz, és elbizakodottságuk miatt vágtak bele egy olyan elhúzódó harcba, amire nem voltak felkészülve. A kép azonban jóval árnyaltabb.
Miközben a háború első napjaiban a nyugati, és vele a magyar fősodor is gyakorlatilag kérdés nélkül továbbította az egyöntetű ukrán ellenállásról és az orosz kudarcokról szóló tudósításokat, az egyébként ukrán részről teljesen érthető lelkesítő propaganda felszíne – és sajnos a nemzetközi média érzékelési szintje – alatt egyre gyakrabban merül fel az a kérdés, mi is történt valójában a ezekben a napokban, mi vezetett ahhoz, hogy Ukrajna 1991-es területének nagyjából ötöde ma is orosz ellenőrzés alatt van.