POLITICO: Dől az orosz olaj Európába, semmit nem érnek az olajszankciók

Hiába kiáltotta ki Ursula von der Leyen Európa függetlenségét az orosz gáztól és olajtól, hiába mondta azt, hogy ez már történelem, „vezető ukrán tisztségviselőktől EP-képviselőkön át iparági bennfentesekig mások azt mondják, hogy a történelem ezen fejezete tovább íródik” – írja friss elemzésében a POLITICO. A brüsszeli lap nem kevesebbet állít, mint hogy „az orosz szénhidrogének, különösen is az olaj

Oleg Usztyenko, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök gazdasági tanácsadója a POLITICO-nak úgy fogalmaz: „Az 1990-es években volt egy barátom New Yorkban, aki arra panaszkodott, hogy a csótányok minden elérhető lyukat felhasználnak annak érdekében, hogy bejussanak a lakásába. Ezt csinálja Oroszország is az energiájával.” Ebben pedig a lap szerint ellenőrizhetetlen offshore-országok zászlói alatt hajózó tengeri logisztikai cégek hálózata segíti őket.

Csak a szállítás ára nőtt meg

Mihail Hodorkovszkij orosz üzletember, a Jukosz olaj- és gázcég volt tulajdonosa, akit Oroszországban 2005-ben kilenc év börtönre ítéltek, majd 2013-ban kegyelmet kapva külföldre menekült, a POLITICO-nak válaszolva szintén nem lát túl sok értelmet az olajszankciókban. „Az embargó eredménye az oroszok szállítási költségeinek jelentős megemelkedése, a bevétel jelentős újraelosztása a közvetítők javára, és némi további diszkont a felvevőpiac szűkülése miatt” – véli Hodorkovszkij.

A Trafigura globális árupiaci kereskedőcég vezető közgazdásza, Saad Rahim a lapnak egyenesen azt mondja, „a szankciók bevezetése óta az Oroszország által exportált nyersolaj menyisége többé-kevésbé állandó maradt”, tehát „lehetséges, hogy az orosz olajat továbbra is eladják az EU-nak és a Nyugatnak közvetítőkön keresztül”.

Ennek egyik lehetséges útja a lap szerint az Oroszországgal határos Azerbajdzsán, amelynek Grúzián és Törökországon keresztül olajvezetéke van Európa felé – ez a British Petrol üzemeltetése alatt működő BTC, azaz Baku-Tbiliszi-Ceyhan vezeték. François-Xavier Bellamy francia néppárti EP-képviselő – akivel korábban lapunk is interjúzott – az Európai Bizottságot is megkereste azzal a kérdéssel, miként lehetséges az,

„Hogyan tudja egy ország egyszerre csökkenteni termelését és növelni exportját? Van a számokban valami teljes inkonzisztencia, ami felkelti a szankciók megkerülésének gyanúját” – így Bellamy.

Azerbajdzsán az újság megkeresésére tagadta, hogy szankcionált olajjal kereskedne.

Dübörögnek a török finomítók

A lap arra is felhívja a figyelmet, hogy Törökország nem csatlakozott az orosz olajra kivetett szankciókhoz, sőt: tavaly megduplázta olajimportját Oroszországból. A Finn Energia- és Levegőtisztasági Kutatóközpont (CREA) már tavaly év végén felhívta a figyelmet arra a jelenségre, hogy „Törökországon, az orosz nyersolaj egyre fontosabb célpontján keresztül új útvonal épül ki az orosz olaj számára az EU-ba”. Törökországban ugyanis különböző olajtermékekké finomítják az orosz olajat, amely onnantól kezdve török termékként máris nincs semmiféle szankció alatt.

Usztyenko erről a gyakorlatról úgy fogalmaz, „ez teljesen legális, de teljesen immorális is.

(Az ukrán elnöki tanácsadó ezzel valószínűleg arra utalt, hogy az orosz olajjal üzletelő országokat is másodlagos szankciók alá kellene venni.)

Ha pedig ez mind nem lenne elég, arra is mutatnak jelek, hogy az ársapka sem működik: a Global Witness nevű brit NGO jelentésében nemrég arról írt, hogy az orosz olajat rendszeresen sikerül a G7-országok által tavaly decemberben megállapított 60 dollár/hordós szintnél magasabb áron eladni.

Nyitókép: MTI/EPA/Szergej Ilnyickij