Biztosan vannak olyan tárgyalófelek, akiknél ez rosszindulattá is válik, de a többségben van egyfajta bizalmatlanság Magyarországgal szemben. Interjú.
„Hétfőn átadták a főpolgármesterrel közösen a 3-as metró újabb két megállóját. Egy hónappal ezelőtt arról beszélt, hogy a leszakadó régiók mellett segíteni kell Budapest fejlődését is. Milyen a kapcsolat a főváros és a kormány között?
Intézményesített szinten van egy nagyon komoly együttműködés. Azt lehet látni – az európai uniós fejlesztéseknél −, hogy tárgyszerű megbeszéléseink vannak a főváros vezetésével. Nyilvánvaló, ha nézetkülönbség adódik, azt igyekszünk nem ideológiai vitaként számontartani, hanem a helyzetből adódó eltérésnek. A főváros természetesen a rendelkezésre álló lehetőségekből Budapest szempontjából a maximumot próbálja kihozni, nekünk viszont az egész országot kell szem előtt tartani, amikor fejlesztésekről van szó. Nem kérdés számunkra, hogy Budapestet is fejleszteni kell, hiszen egyrészt a főváros kisugárzása az egész országra hat, tehát ha Budapestnek jó, akkor tulajdonképpen az egész országnak jó. Másrészt Budapest egy nagyon éles versenyben vesz részt, ebben olyan versenytársai vannak, mint Varsó, Bukarest, Bécs, Pozsony, Prága, Zágráb. Ezek a nagyvárosok az Európai Bizottság jelentése szerint is a mostani kohéziós politika motorjai. Ha van az Európai Unión belül felzárkózás, akkor tehát ez elsősorban ezeknek a városoknak köszönhető. Ha Budapest ebben a versenyben leszakad, akkor egy kicsit Magyarország is leszakad.
Mit kell elsősorban fejleszteni Budapesten?
Elsősorban a tömegközlekedésre, illetve a különböző környezetvédelmi beruházásokra kell koncentrálni. Ha Béccsel hasonlítjuk össze Budapestet, mint történelmi riválissal, azt láthatjuk, hogy a bécsi városvezetés és a bécsi várospolitika valóban egy nagyon markáns zöld és megújuló energiapolitikát folytat. Fontos, hogy az ilyen jellegű, ehhez kapcsolódó fejlesztések náluk is megvalósuljanak, ha ezt határozzuk meg a verseny egyik mércéjeként. Már csak azért is, mert mind a közösségi közlekedés, mint a környezetvédelmi beruházások az egész országot szolgálják, nem csak a budapestieket.
Múlt héten Varga Judit igazságügyi miniszter egy konferencián úgy fogalmazott az uniós tárgyalásokról, hogy a magyar kormánynak »egy szövevényes mocsárban kell menetelnie«. Ön milyennek látja ezeket a tárgyalásokat?
Politikai szempontból valóban szövevényes mocsárban menetelünk, jogilag pedig nagyon bonyolult szerkezetű tárgyalássorozatot kell folytatnunk. Ez részben abból is adódik, hogy az Európai Unión belüli jogrend és támogatási rendszer – és ennek megfelelően a tárgyalások – nem egy egységes jogalaphoz kötődnek, hanem különböző szempontok szerint folynak. Még az európai uniós ügyek iránt érdeklődők számára is nehéz lehet néha megkülönböztetni a jogállamisági feltételességi eljárást a 7-es cikk szerinti eljárástól, vagy adott esetben a horizontális feljogosító feltételeket a tematikus feljogosító feltételektől, illetve azt, hogy ezeknek mi köze van a források hozzáféréséhez. Jogilag tehát minden tagállam ugyanezzel a bonyolultsággal szembesül, de az uniós politika még ennél is átláthatatlanabb.
Tapasztal nehézségeket amiatt, mert máshogy állnak hozzánk a tárgyalások során, mint más tagországhoz?
Minden ország más. Nyilván Lengyelországhoz is másként állnak Brüsszelben, mint Magyarországhoz, ha másért nem, hát azért, mert különösen Nagy-Britannia kiválása óta az erős tagállamok közé tartozik. Nem akkora, mint mondjuk Franciaország és Németország, de például Spanyolországgal vagy Olaszországgal hasonló szinten van, valamint meghatározó szereplő most az orosz–ukrán háborúban is. Nem azt mondom azonban, hogy vannak az első számú tagállamok és vannak a másodrendűek és van Magyarország, hanem minden tagállamhoz máshogy viszonyulnak. Az tény viszont, hogy nekünk kevesebb bocsánatos bűnünk van, mint más tagállamoknak, ezt folyamatosan éreztük, éreztem 2010 és 2014 között is. Érezni lehet ezt a különbségtételt, amikor a tárgyalások során előkerül egy-egy olyan megoldás, amelyet egy másik tagállam minden probléma nélkül alkalmaz, nálunk viszont ezen fennakadnak. Biztosan vannak olyan tárgyalófelek, akiknél ez rosszindulattá is válik, de a többségben van egyfajta bizalmatlanság Magyarországgal szemben. Nekünk többször, alaposabban kell bizonyítanunk a megoldási javaslataink jogosságát, ha megállapodásra törekszünk, és általában több garanciát kérnek a különböző javaslataink bebiztosítására. ”
***
Nyitókép: Földház Árpád
Stratégiai hiba a Tisza részéről Kapitány, Orbán Anita és Kármán András szerepeltetése. Nem véletlen, hogy Lázár János mondatait próbálja életben tartani az ellenzék. Trükkökkel manipulálnak a baloldali elemzők annak érdekében, hogy a Tisza fölényét kommunikálhassák.
A baloldali és a jobboldali elemzők várakozásai is helyet kaptak a grafikonon.
Aztán megjött Hont is, ő pedig 3 megoldást is kínált az esetre.
Magyar Péter szakpolitikusai keresték, de nem találták meg rá a választ, mitől emelkednének a magyar fizetések.
Mivel a Tisza nem tud küzdeni a rezsidémonnal, és nem tud mit „folytatni” sem maradnak a jól kommunikálható közvélemény-kutatási eredmények és az azokra épített hoax-ok.
A magyarokat húsz évvel ezelőtt sem lehetett átverni, most sem fog menni.
„Becsületes és tisztességes ember vagyok” – bizonygatta Zelenszkij leváltott hivatali vezetője.
Már ott tartanak az ukrán polgárok, hogy hólevet kénytelenek inni.
