Iskolabuszok a nyelvhatáron – így segítik a szórványvidék magyar gyermekeit!

Ádám Rebeka Nóra írása a Mandiner hetilapban

A csökkenő gyereklétszám miatt a határon túli magyarságnak nehézséget okoz az anyanyelvi oktatási intézmények fenntartása és az anyanyelvi oktatáshoz való hozzáférés. Ezekre a kihívásokra reagálni kell. Ezért is indít iskolabuszokat Erdély harmincegy szórványtelepülésén a Rákóczi Szövetség a következő tanévben. A projekt hiánypótló abban a tekintetben, hogy

A régóta vágyott erdélyi iskolabusz-hálózat a magyar kormány támogatásával valósul meg, a Rákóczi Szövetség és a kolozsvári központú Iskola Alapítvány együttműködésével. „Egy korábbi erdélyi kutatásunk alapján 8+1 fős mikrobuszok beszerzését indítottuk el. Július 31-éig harminchat gépkocsi kerül a Rákóczi Szövetség tulajdonába, hogy a következő tanévtől erdélyi magyar tan­nyelvű iskolák diákjait szállítva szolgálja a magyar közösséget” – mondja lapunknak Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke.

A szervezet 2004 óta átfogó iskolaválasztási programot menedzsel az elcsatolt országrészek magyarlakta területein. A projekt a Felvidéken indult 2004-ben, a 2010-es évek elején a Partiumban, majd Erdélyben is elterjedt. A szövetség megpróbál már a magyar kisgyermekek megszületése után kapcsolatba lépni a szülőkkel,

Magyarország odafigyel rájuk.

„Az óvodáskoron keresztül egészen az iskolába lépésig igyekszünk kapcsolatban maradni a családokkal, s kisebb gesztusokkal, programokkal, beszélgetésekkel arra bátorítani őket, hogy amikor elérkezik az iskolaválasztás ideje, akkor az anyanyelvi intézményeket válasszák. Meg vagyunk győződve arról, hogy ez a gyermek szempontjából is üdvös, illetve a közösség megmaradását is szolgálja” – magyarázza Csáky Csongor.

A Rákóczi Szövetség által elvégzett kutatás rámutat: gyakorlatilag minden külhoni magyarlakta régióban hozzájárulhat a magyar iskola választásához a megfelelően megszervezett iskolabusz-­hálózat. Ugyanis a szórványvidékeken sok olyan település van, ahol nem működnek magyar oktatási intézmények, a még ott élő magyar családok pedig

Sajnos ez a jelenség nem csupán a kisebb mélyszórvány-falvakra igaz, hanem olyan nagyvárosokra is, mint Temesvár vagy Nagybánya. Ezeken a településeken működik egy-egy magyar iskola, de a külvárosi szülők nem biztos, hogy fel akarják ültetni kisiskolás gyermeküket arra a tömegközlekedési járműre, amely elvihetné őt az intézményhez.

„Az iskolabuszprogram a múlt esztendőben jól vizsgázott Felvidéken. Teljesültek a várakozásaink, ugyanis 2022 szeptemberében az érintett iskoláknál azt láttuk, hogy mintegy harminc százalékkal növekedett a magyar iskola első osztályába íratott gyermekek száma a korábbi évek átlagához képest. Ráadásul olyan településeken is – főként Kelet-­Felvidéken –, ahol negyven-ötven éve nem volt magyar iskolakezdő, felbukkantak családok, amelyek azt mondták, hogy ha van ilyen lehetőség, szívesen élnek vele. Azóta ezeken a településeken újra van magyar iskolakezdő, ami elképesztő eredménynek tekinthető” – mondja Csáky Csongor.

A gyerekek szervezett buszoztatása nem csupán a magyar szülőknek segít azzal, hogy gyermekük magyar iskolába járhat, hanem azoknak a magyar oktatási intézményeknek is, amelyek folyamatosan létszám­problémával küzdenek. „Mindez hosszú távon

Az összmagyarságnak is segítünk, hiszen ha meg tudjuk menteni a szórványban született gyermekeket a nemzet számára, akkor ezekben a régiókban is van mire támaszkodni” – fogalmaz az elnök.

A jövőre induló iskolabuszprogram tizenegy romániai megyét érint, a harminchat jármű több mint száz településről tudja majd ingáztatni a gyermekeket. Előzetes becslések szerint ezzel

 „Azt fontos aláhúzni, hogy alapvetően nem az idősebb diákokat szeretnénk ingáztatni. A cél az, hogy elérjünk minden olyan családot a szórványvidékeken, ahol iskolakötelessé váló gyermek él. Minden esetben igyekszünk elmondani a szülőknek, hogy ne féljenek magyar iskolát választani, ne tartsanak attól, hogy a gyermekük nem jut el oda. Ígéretet teszünk nekik, hogy szeptember elsejétől a kirendelt iskolabusz minden tanítási napon reggel és délután megáll a házuk vagy lakásuk előtt, hogy segítse a gyermeknek az iskolába jutást és az onnan való biztonságos hazaérkezést” – fejti ki Csáky Csongor.

A szórványterületeken élő magyar kisgyerekek sorsának kérdése sokáig viták tárgya volt Magyarországon és a külhoni területeken egyaránt. Az egyik javaslat szerint a magyar gyerekeket helyben kell tartani és a szórványban segíteni a boldogulásukat, a másik vélekedés szerint a tömbmagyar településeken működő magyar intézményekben kellene taníttatni őket, teljes ellátást nyújtva nekik.

„Mi úgy gondoljuk, hogy egy hat-hét éves gyermeknek még a család a természetes közege, nem szabad ilyen fiatalon elszakítani tőle. Az, hogy valaki középiskolásként vagy egyetemistaként hol tanul, és hogy akkor kollégiumba megy-e, már más kérdés. Egy biztos:

hiszen nem fog megtanulni írni-­olvasni magyarul, nem lesz magyar kapcsolatrendszere, ennek következtében pedig nem lesz meg az esélye sem arra, hogy később megfelelően tudjon integrálódni a magyar oktatás következő szintjeibe.”

Fotók: Mandiner-archív