Kína-szindróma

„Mi az utóbbi év leggyakrabban ismételgetett kérdése?

»Melyik állam az amelyik képes lenne megállítani a háborút?«

Erre a kérdésre két klasszikus válasz van, természetesen mindkettő téves.

Oroszország már rég nincs abban a helyzetben, hogy jóságosan elmosolyodjon, rábólintson a dologra és visszakullogjon a régi határai mögé. Egy rezsim, egy birodalom és 6000 atomtöltet sorsa múlhat rajta. A dolog tragédiája, hogy győzni sem tud igazán, legalábbis nem a modern, figyelemzavaros, 50 perces műsoridő alatt.

És persze az Egyesült Államok sincs ebben a helyzetben. Elhúzni el tudja húzni ezt a rétestésztát, de az atomháború veszélye nélkül nem tud komolyabban beleavatkozni. Legfeljebb a tökkelütött hajlandókat küldi majd lekartácsoltatni az orosz tűzérség által. Elereszteni sem tudja a dolgot mert a Mocsár elitjének és az őket kiszolgáló írástudó zsoldosoknak a renoméja múlik rajta.

Az egyetlen hatalom amelyik le tudja zárni ezt a háborút az Kína. Nem azért mert katonai értelemben erősebb lenne a másik két szuperhatalomnál, hanem azért mert hatalmas még le nem kötött kapacitással rendelkezik, úgy katonai erő mint termelési kapacitás tekintetében.

A mérleg nyelve még sohasem készült ekkora súlyal lendülni.

Azok akik attól tartanak, hogy Kína teljes mellbedobással beáll Oroszország mögé katonailag, valószínűleg csalódni fognak.

Ez csupán Kína B terve.”

***

Nyitókép: MTI/EPA/Hszinhua