„Schiffer András annak idején azért hagyta ott az LMP-t és a napi politikát, mert belátta, hogy amíg nincs szellemi erőtér, hátország, támogató tömegek, addig esély sincs jó eredményre. Közben azonban kiderült, hogy a Fidesz válaszain és ajánlatán kívül nem építhető normális alternatíva. Nem azért, mert ezt bárki betiltaná, hanem mert a kormánypártok a felmerülő problémákra újra és újra a legjobb, de legalábbis a társdadalom többségének egyetértésével találkozó válaszokat adják meg. Még Schiffer is egyre többször kénytelen egyetérteni a kormánnyal, és az egyébként tehetséges és értelmes egykori politikus sem tudott egy másik szellemi erőteret felépíteni (igazán még definiálni sem). Pillanatnyilag úgy tűnik, a Fidesz magyarázataitól alapvetően eltérő narratíva annyira idegen a magyar lélektől és érdektől, hogy eredményes politika nem építhető rá. Az elmúlt 13 évben nem sikerült az ellenzéknek ezt a tételt megcáfolnia, és sorozatos kudarcainak oka ebben leledzik, nem a választási rendszerben.
Még mindig ott tartunk bő tizenöt évvel az őszödi beszéd és 2006 ősze után, hogy Gyurcsányban testesül meg az alternatíva. Abban az emberben, aki egyszerűen vállalhatatlan pártállami-hazudozós-szemkilövetős-nemzetmegtagadó múltja miatt; aki családi-kapcsolati hálójával mindazt megidézi, amivel szemben a rendszerváltás, majd a 2010-es fülkeforradalom létrejött; aki elrejthetetlen szenvedélybetegségével, fura elszólásaival (nem ellenfél, hanem ellenség, földönfutóvá teszik a színigazgatót stb.), nevetséges hülyeségeivel (kígyózó kígyók, prímszámok kavalkádja) és titkosszolgálati kockázataival (cigánygyilkosságok kusza háttere, a tévéostromkor vágóhídra küldött rendőrök, stb.) nem egyszerűen ellentmondásos, hanem vérlázítóan kártékony és elfogadhatatlan személy.