Az eltűnt idő nyomában
Nehéz írni erről a filmről. Kezdem a könnyebb részével. Charlotte Wells rendező első munkája számtalan díjat elhozott, ez persze nem garancia semmire, de ebben az esetben tényleg jó helyre ment minden egyes díj. Magyarra fordított címe, a Volt egyszer egy nyár nem igazán jó választás, túlságosan közhelyes, mintha valami romantikus, szerelmes sztoriról lenne szó. Az eredeti cím, az Aftersun sokkal pontosabb. Az angol kifejezést leégés utáni krémekre használják, tehát valami olyasmire utal, amit a baj bekövetkezte után teszünk. Amivel már nem oldunk meg semmit, legfeljebb csak csillapítani tudjuk a fájdalmat. Ez a film pedig éppen erről szól. A történet nem különösebben fordulatos, senki ne várjon ilyesmit. Egy elvált apa elviszi a tizenegy éves lányát nyaralni egy török fürdőhelyre. A fürdőhely olyan, amilyenek ezek a tömegturizmusra épülő helyek lenni szoktak, egyszóval ízléstelen, alig elviselhető. Apa és lánya itt töltenek el néhány napot. És itt kezdődnek a nehézségek, mármint a cikkíró nehézségei, hogy ugyanis mit lehet erről a néhány napról mondani anélkül, hogy elbőgjem magam. Persze bőghetek nyugodtan, az újság nem lesz könnyes tőle, legfeljebb a klaviatúra. Talán szokatlan ilyesmivel előhozakodni, de az Aftersun tényleg azon ritka filmek közé tartozik, amelyeken simán elsírhatja magát az ember. Főleg akkor, ha szülő. Charlotte Wells az erős érzelmi reakciókat nem hatásvadász elemekkel váltja ki. Nincs dráma vagy súlyos konfliktus. Ami van, az szinte alig látható, és inkább utólag fejti ki a hatását.
(Volt egyszer egy nyár. Rendezte: Charlotte Wells. 2022)
Nyitókép: ADS Service
Bejelentkezés
