Ursulának úgy általában sem volna haszontalan elhúznia a csíkot – óriási károkat okozott

Csak nehogy, miként Sámson, a végüket érző posztmodern frakciók az egész építményt magukra döntsék, és mi is ott ragadjunk velük együtt. Ungváry Zsolt írása.

Ezzel mégis mit akartak elérni? Az „új reménység”, Donáth Anna el se ment a koppintott akcióra, amit mondjuk a Downing Streeten aligha lehetett volna következmények nélkül megvalósítani.
Meghívót ugyan nem kaptunk, de a haladó sajtó beszámolóiból és a Facebook jóvoltából értesülhettünk róla, hogy a Momentum néhány képviselője, kiegészülve egy bizonyos Hadházy Ákossal, „formabontó” performanszt mutatott be a Karmelitánál. A Magyarországnak „kitartást” kívánó államférfi, a saját pártja által is partvonalra szorított Gelencsér Ferenc pártelnök és elődje, az előválasztáson – és egy Partizán-interjún – csúfosan elbukó Fekete-Győr András vezette, a márciusi ifjakra hajazó delegáció elvitte a kordont a miniszterelnöki rezidencia elől. Egész pontosan a szomszédos építési munkálatok miatt lezárt utcarész elől. Vagyis
A lilák „új reménységének” kikiáltott Donáth Anna ráadásul el sem ment, nem ért rá vagy nem akarta adni az arcát a bátornak szánt akcióhoz, nem tudjuk.
Tizenkét pontja ugyan nem volt Hadházyéknak, hét azért akadt egy kiáltványhoz, amit ki is ragasztottak az épületre. A fotók alapján a rendőrök korrektül viselkedtek, nagyjából végignézték az egészet, a felvételek és fotók elkészültek, a „független” sajtómunkások is elvégezték a munkájukat, majd szépen mindenki hazament.
Íme az akció:
Nem vitás, a Momentum – a 444 beszámolója szerint „szerényen”: az ellenzék – Orbán Viktor és a Fidesz 2007-es parlamenti kordonbontását akarta utánozni. Hát, ez ilyen formában igen gyengére sikeredett. Érdemes először is az akkori és a mostani politikai szituáció közötti különbségeket röviden felvillantani. Kezdjük azzal, hogy a Gyurcsány-kormány 2007 nyarára igen komoly társadalmi bizalom- és támogatottság-vesztést volt kénytelen elszenvedni, az őszödi beszéd és a megszorítások miatt utcai tüntetések, köztük a vérbe fojtott 2006. október 23-i megemlékezés terhelte morálisan az MSZP-SZDSZ-kormányokat. Közben sorra érkeztek a „költségvetési kiigazítások”, bércsökkentés, rezsiemelés, satöbbi.
A 2006-os voksoláson épphogy kikapó Fidesz messze a legnépszerűbb párt lett – érdemes megjegyezni: azóta is az –, míg
A Kossuth Lajos térre hétköznapi ember nem tehette be a lábát, az ideiglenes intézkedés hosszú hónapokig elhúzódott. Nem pusztán kordon, hanem a népharagtól Gyurcsányékat elválasztó barikád volt az inkább.
A Fidesz képviselői tehát az antidemokratikus állapotot elégelték meg, s bontották le a kordonokat. Mit mondtak erre az akcióra a liberálisok? Az SZDSZ-es Gusztos Péter például politikai majomparádénak nevezte az akciót. „Egyetlen parlamenti képviselőnek sincs felhatalmazása arra, hogy önkényesen, fizikailag így közbeavatkozzon” - jelentette ki a képviselő.
Ezzel szemben 2010 óta a Kossuth tér immár felújítva, számos tüntetés helyszíne lehetett, ezrek, tízezrek fejezhették ki ellenérzésüket a kormányzó hatalommal szemben. Rázta az öklét az Országház előtti színpadon Orbán felé Molnár Áron noÁr vagy éppen Pukli István, de még Gyurcsány Ferenc is sátrazhatott és éhségsztrájkolhatott a téren kedvére.
A tiltakozás és tüntetés lehetősége ma a rendőrség részéről is professzionálisan biztosított, kiemelt helyszín is akad hozzá bőven. Más kérdés, hogy a szerényebb érdeklődés okán manapság szívesebben szerveznek demonstrációt relatív szűk budapesti hidakra, ám ha akarnák, mehetnének szinte minden nap a magyar demokráciát szimbolizáló Országház elé. Lelkük rajta.
Fontos különbség az akkori Fidesz és a jelenkori Momentum között az is, hogy míg az előbbi támogatottsága a 2007-es kordonbontás idején hatvan és hetven százalék között mozgott a biztos pártválasztók körében, vagyis masszív társadalmi támogatottságot tudhatott maga mögött, addig Gelencsérék most a tíz százalékot sem érik el. Vagyis
További adalék, hogy mindkét időszakban komoly válságot volt kénytelen megélni a magyar társadalom, ám akkoriban ezt kifejezetten a rossz kormányzás okozta – a globális krízis még odébb volt –, most ellenben a háború, a szankciók és az energiahelyzet, vagyis jórészt külső tényezők miatt vagyunk nehéz helyzetben. Ráadásul a legtöbb felmérés szerint a szavazópolgárok még így sem kérnek a kormányt kihívó, a tavaly áprilisi választáson immár egységesen is leszerepelő formációkból. Nem fordulnak feléjük, nem kíváncsiak rájuk, ráadásul az érintettek egymást is „kóstolgatják”, míg a legerősebb Gyurcsány-párt jóízűen lakmározik a többiekből.
Apró adalék, hogy a Karmelita, mint helyszín sem megfelelő választás a „hatalommal” szembeni fellépésre, legalábbis ha azt nézzük, hogy ugyanezt az akciót mondjuk Downing Street-i angol miniszterelnöki rezidencia vagy a francia Élysée-palota közelében bajosan próbálhatták volna meg Fekete-Győrék kivitelezni.
ráadásul úgy, hogy még maga a párt sem vonul fel egységesen a látványosnak szánt, inkább médialufiként értelmezhető próbálkozás mellett. Pótcselekvés ez a javából, a tartalmi és érdemi mondandót helyettesíteni hivatott Facebook-politizálás újabb epizódja, egy széttöredezett politikai térfél egyik szereplőjének kétségbeesett próbálkozása a figyelem megragadására. Pancserpuccs ez a javából!
Nyitókép: Facebook