Visszakerülni az élvonalba

Balázs Boldizsár és Vámos Tamás interjúja a Mandiner hetilapban.

A neve mellett hat bajnoki cím szerepel a statisztikákban. Ezen kívül mit érdemes tudni az ökölvívó-pályafutásáról?
1999-ben kezdtem bokszolni, tizenhét évesen, tehát meglehetősen későn. Pár év alatt korosztályos, majd felnőtt magyar bajnok és válogatott lettem. Profi sportolóvá akartam válni. Hamar magántanulónak álltam, és mindent megtettem ezért a pályáért. A világbajnoki éremért a tatár–üzbég Ruslan Chagayevvel kellett bokszolnom (aki később Fehér Tyson becenéven lett profi világbajnok és KO-király – a szerk.), miután megvertem azt a grúz versenyzőt, aki épp őt ütötte el az olimpiai éremtől. Két olimpián voltam közel a kvalifikáció­hoz, de mindkétszer a versenysorozat közepén elszakadt a térdszalagom. Legjobb formámban Peking előtt voltam, padlóra küldtem olyan ellenfeleket, akiktől korábban kikaptam, úgy éreztem, minden összeáll – de az athéni kvalifikáció után újra ugyanolyan sérülés fosztott meg a lehetőségtől, hogy olimpikon legyek.

Két ilyen súlyos csalódás be is tette a kaput?
Nem, még visszajöttem. Amikor 2009-ben Nagy András véletlenül összefejelt egy edzőpartnerével, és belehalt, akkor azt mondtam, soha többet nem bokszolok. Aztán mégis újra lementem. Egy karatés barátom megkért, hadd rúgjon egyet szabadon, belementem, nem gondoltam, hogy ennyit belead. Kiugrott az orrom, viszlát még egy év. 2011-ben még magyar bajnok lettem.

Akkor már egyetemi hallgatóként.
Világéletemben olyan közeg vett körül, amiért csak hálás lehetek. Az edzőm, Maczik Pali bácsi mindig azt mondta nekünk, bokszolót képez, de embert nevel. A tanulás tehát egyenrangú feladat volt, még ha nem egykönnyen lehetett is összeszervezni a sporttal. De az iskola és a sport egymást erősítették: az edzésen noszogattak, hogy menjek tanulni, az órákon pedig, hogy bokszoljak. A Budapesti Gazdasági Főiskolán pénzügy-számvitelen végeztem, majd a Budapesti Corvinus Egyetemen elvégeztem a nemzetközi gazdálkodási mesterképzést. Amikor magyar bajnokként nem vittek ki, hogy megvívjak a londoni olimpiai kvótáért, épp nagyon imponált az egyetemi közeg, így a civil pályámra kezdtem a hangsúlyt helyezni.

Milyen területeken dolgozott?
Banki könyvvizsgálattal foglalkoztam a Deloittenál, majd a Magyar Nemzeti Banknál banki felügyelettel, ezután a Citibank német leányvállala­tánál vezettem egy nyolcfős csapatot. A Pécsi Tudományegyetemen most fejezem be a doktori disszertációmat, melynek témája a geopolitika és a monetáris politika viszonya. Eközben persze nyomon követtem a sportágam történéseit, de bevallom, meglepett, amikor az ökölvívó társadalom részéről megkerestek, hogy pályázzak a MÖSZ megüresedő elnöki pozíciójára. Vállaltam a kihívást és ezt követően a Sportért Felelős Államtitkárságon is bemutatkozhattam és elmondhattam Államtitkár Úrnak az elképzeléseimet. Most azért szeretnék tenni, hogy visszaállítsuk a sportág régi fényét, legyenek új nagy bajnokaink, akikre fel lehet nézni.

Mit talált maga körül?
Mifelénk is nagy nehézséget jelent a nagypolitikai helyzet. Az inflációs nyomás mindenhol érezteti hatását, és jókora törésvonalak alakultak ki a nemzetközi szakszövetségen belül, amelynek az elnöke orosz. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság már a háború előtt, Tokióban elvette a szakszövetségtől az olimpiai torna lebonyolításának jogát, ez a konfliktus folyamatosan ott lebeg a sportág körül. Nem egyszerű lavírozni, de nekem az a feladatom, hogy mindenkivel szót értsek, feltérképezzem a bonyolult viszonyokat, és a magyar ökölvívás érdekeit tudjam képviselni.

Milyen célokat fogalmazott meg?
Több olimpiai indulót szeretnénk, mint a tokiói egyetlen résztvevőnk. És ehhez megvannak a versenyzőink: Bernáth Attila, Veres Roland, Kovács Richárd, Virbán Gábor és még pár további fiatal odaérhet Párizsba. Meg kell nekik teremtenünk a feltételeket hozzá. Az egyik kulcskérdés az edzőpartnereké. Ahogy a mondás tartja: ha oroszlán akarsz lenni, az oroszlánokkal kell küzdened. A világ élvonalával kell készülniük a legjobb­jainknak. Másrészt elengedhetetlen a profizmus. Egy sportolónak nemcsak az edzés a munkája, hanem edzésen kívül is mindenre gondot kell fordítania, ami a testét éri. A sporttudomány minden fegyverét be szeretnénk vetni az izomregenerációt elősegítő, akár mínusz 160 fokos hidegterápiától a táplálékkiegészítőkig. És természetesen a pihenés is sarkalatos ügy, egy átszórakozott este akár hetekkel visszavetheti a sportolók felkészülését. Rövid távon az a legfontosabb, hogy az olimpiára legesélyesebb sportolóink körül e tekintetben mindent rendbe tegyünk. Erre fordítjuk majd az erőforrásainkat.

Milyen szakmai kihívások állnak a magyar ökölvívás előtt?
Hatalmas a múltunk, de a napjaink eredményei nagyjából megmutatják, hogy milyen lemaradást kell behoznunk magában a boksz technikai kérdéseiben is. Részletes tervet dolgozunk ki erre nézve is. Továbbá szeretnénk erősíteni a hátországot, hogy minden súlycsoportban legyen egy stabil mezőny, amelyből ki tudnak nőni bajnokok. Ezért visszavezetjük a csapatbajnokságot, hogy az egyesületek minél több versenyzőt tudjanak megtartani a sportban.

A boksz megítélése, népszerűsége ellentmondásosan alakul az utóbbi években, évtizedekben. Korábban a profik nehézsúlyú világbajnoka a világ három legfontosabb sportolója közé tartozott, ma már mintha az átlagos sportfogyasztó túl véresnek találná az ökölvívást. A kifejezetten küzdősportokat keresőknek pedig ott van a ketrecharc, vagyis kezd teret veszíteni a boksz. Hogy látja?
Valóban, a küzdősportok egymással is versengenek a figyelemért, és fontos, hogy a legnagyobb profi bokszolók milyen nevet tudnak kivívni maguknak. Itthon is tömve voltak az ökölvívótermek, amikor Kovács István vagy Erdei Zsolt nagy meccseket vívott. Világszinten és idehaza is fontos, hogy pár jól felépített profi húzza magával az egész sportágat. Elnökként annyit mondhatok: tudom, hogy ha a magyar ökölvívást építem, a világ ökölvívása is épül.

***

„Remélem, a szakma dominál majd”

Csötönyi Sándor, a MÖSZ tiszteletbeli elnöke 

Szívből örülök, hogy nem egy külső átszálló érkezett, Csaba megválasztásával egy közgazdász-végzettségű, értelmes, okos srác kerül a sportág élére. Mindenképpen támogatom őt, remélem, hatékonyabban dolgozik majd, mint például Erdei Zsolt, akihez sok reményt fűztem, és sokkal többet is vártam tőle. Abban bízom, hogy újra az ökölvívás kerül előtérbe, és egyesek nem csupán egyfajta „utazási irodaként” tekintenek a szövetségre. Remélem, a szakma dominál majd, noha nem lesz könnyű megvalósítani az elképzeléseket, hiszen kicsit szétszéledt a nyáj. Bízom benne, hogy sikerül, sok sikert kívánok ehhez.

„Mindent az olimpiai kvótaszerzésnek kell alárendelni”

Erdei Zsolt,  amatőr és profi világbajnok ökölvívó

Bízom abban, hogy Csaba hatékonyan tud majd dolgozni. Közülünk jött, de muszáj lesz feltérképeznie a terepet. Nehéz időszakban vette át a vezetést, de e rövid idő alatt is úgy láttam, mindent megtesz azért, hogy megfelelően tudja irányítani a magyar bokszot. Vitathatatlan, hogy már nagyon ráférne az eredményesség a honi ökölvívásra, ehhez azonban a teljes boksztársadalom összefogására, összetartására van szükség. Minél több kvótát kell szerezni a párizsi olimpiára, mindent e célnak kell alárendelni, ezért a vélt vagy valós sérelmeket muszáj félretenni.

Nyitóképen: Kurtucz Csaba, a Magyar Ökölvívó Szakszövetség új elnöke beszél a 67. Bocskai István nemzetközi emlékversenyről tartott sajtótájékoztatóján a Magyar Sport Házában január 18-án. Fotó: MTI / Balogh Zoltán