Helyretette a Do Rzeczy szerzője azokat, akik Orbán Viktort kritizálják háborús álláspontja kapcsán.
Hosszas cikkben ír Orbán Viktor és a magyar kormány háborús álláspontjáról a Do Rzeczy újságírója. Lukasz Warzecha kollégája, Piotr Semka véleményének megy neki, Semka ugyanis kritikusan fogalmaz Orbán háborús politikájáról.
Warzecha szerint Orbánnak mindössze az az alapfeltevése, hogy a magyar polgároknak nem szabad indokolatlanul megszenvedniük a háború hatásait, és – jogosan – beszél arról, hogy a szankciók nem csak az oroszoknak, de az európaiaknak is fájdalmasak. A lengyelek ezzel ellentétben teljesen másképp látják a szerző szerint.
– írja.
Warzecha arról is ír, hogy a legtöbb kritikus elfelejti a magyarok egyik legfrissebb – és egyben legbrutálisabb – történelmi emlékét, mégpedig az 1956-os forradalom szovjetek általi eltiprását. Hangsúlyozza, hogy ilyet a lengyeleknek sosem kellett átélnie, mert „a Szolidaritás akciójára már akkor került sor, amikor a Szovjetuniónak már nem volt ekkora mozgástere”.
Mindszenty József meghurcolása és Nagy Imre halála még mindig éberen él a magyar emlékezetben, és a szerző szerint
Azt, hogy az orosz-ukrán háború kapcsán Magyarország semleges és békepárti álláspontra helyezkedik, Warzecha némileg másképp értelmezi. Szerinte nem Budapest helyezkedik túlzottan óvatos álláspontra, hanem Varsó helyezkedik túl agresszív álláspontra – a magyar kormánytól azonban nem elvárható, hogy saját polgárainak érdeke helyett a „háborús hősködést” támogassa.
A Do Rzeczy szerzője hangsúlyozza: amennyiben a NATO tagállamát megtámadják, úgy nincs ok azt feltételezni, hogy Budapest a szövetségben foglaltaktól eltérően reagálna. Ukrajna azonban nem tagja ennek a szövetségnek, és a szerző azt is hozzáteszi, hogy történelmi hagyományait tekintve
Végezetül a cikkben Warzecha arról ír, hogy Varsó sokszor „illúziókon nyugvó” politikát folytat szemben a realizmuson nyugvó magyarokéval. „A történet úgy néz ki, hogy majd az amerikaiak nyomást gyakorolnak Brüsszelre, hogy adjanak nekünk pénzt. Ez egy tündérmese” – írja a szerző, aki a fő különbséget abban látja, hogy míg a magyar vezetés a „saját erősségeire” játszik, addig a lengyel „felfelé próbál célozni. Csak közben elfelejtik, hogy 40 millió ember sorsáról van szó”.
***
Nyitókép: Facebook
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Csak bízni lehet abban, hogy Európa megáll a felkészülés szintjén, és nem jut el Oroszországhoz hasonlóan a háborúig.
Egy lelkes riportalany véleményén keresztül mutatott be a CNN egy érdekes narratívát.
Az Euractiv Magyarországra pusztán technikai akadályként tekint.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
Mindenkit meglepett az ukrán elnök.
Vitályos Eszter arról is beszélt, hogy az ünnepek után újabb kormányzati támogatások érkeznek.
A Tisza Párt körül pedig a baloldali holdudvar képviselői bukkannak fel rendszeresen, noha tagadják, hogy együttműködnének Magyar Péterrel.
