Helyretette a Do Rzeczy szerzője azokat, akik Orbán Viktort kritizálják háborús álláspontja kapcsán.
Hosszas cikkben ír Orbán Viktor és a magyar kormány háborús álláspontjáról a Do Rzeczy újságírója. Lukasz Warzecha kollégája, Piotr Semka véleményének megy neki, Semka ugyanis kritikusan fogalmaz Orbán háborús politikájáról.
Warzecha szerint Orbánnak mindössze az az alapfeltevése, hogy a magyar polgároknak nem szabad indokolatlanul megszenvedniük a háború hatásait, és – jogosan – beszél arról, hogy a szankciók nem csak az oroszoknak, de az európaiaknak is fájdalmasak. A lengyelek ezzel ellentétben teljesen másképp látják a szerző szerint.
– írja.
Warzecha arról is ír, hogy a legtöbb kritikus elfelejti a magyarok egyik legfrissebb – és egyben legbrutálisabb – történelmi emlékét, mégpedig az 1956-os forradalom szovjetek általi eltiprását. Hangsúlyozza, hogy ilyet a lengyeleknek sosem kellett átélnie, mert „a Szolidaritás akciójára már akkor került sor, amikor a Szovjetuniónak már nem volt ekkora mozgástere”.
Mindszenty József meghurcolása és Nagy Imre halála még mindig éberen él a magyar emlékezetben, és a szerző szerint
Azt, hogy az orosz-ukrán háború kapcsán Magyarország semleges és békepárti álláspontra helyezkedik, Warzecha némileg másképp értelmezi. Szerinte nem Budapest helyezkedik túlzottan óvatos álláspontra, hanem Varsó helyezkedik túl agresszív álláspontra – a magyar kormánytól azonban nem elvárható, hogy saját polgárainak érdeke helyett a „háborús hősködést” támogassa.
A Do Rzeczy szerzője hangsúlyozza: amennyiben a NATO tagállamát megtámadják, úgy nincs ok azt feltételezni, hogy Budapest a szövetségben foglaltaktól eltérően reagálna. Ukrajna azonban nem tagja ennek a szövetségnek, és a szerző azt is hozzáteszi, hogy történelmi hagyományait tekintve
Végezetül a cikkben Warzecha arról ír, hogy Varsó sokszor „illúziókon nyugvó” politikát folytat szemben a realizmuson nyugvó magyarokéval. „A történet úgy néz ki, hogy majd az amerikaiak nyomást gyakorolnak Brüsszelre, hogy adjanak nekünk pénzt. Ez egy tündérmese” – írja a szerző, aki a fő különbséget abban látja, hogy míg a magyar vezetés a „saját erősségeire” játszik, addig a lengyel „felfelé próbál célozni. Csak közben elfelejtik, hogy 40 millió ember sorsáról van szó”.
***
Nyitókép: Facebook
Mráz Ágoston Sámuel arra is felhívta a figyelmet, hogy pozitív gazdasági hatása van Magyarországra annak, ha sikerül békét, tűzszünetet vagy a konfliktust kompromisszummal lezáró tárgyalási eredményt elérni a tervezett tárgyaláson.
Úgy butázzátok Macront, hogy ő jött rá egyedül Costa tervére.
Magyar Péternek nem sikerült teljesítenie legfőbb célkitűzését.
„Nekünk kell többen lennünk!” – szólított fel a magyar miniszterelnök.
Az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője kiemelte, ezért fontos, hogy Európában mindenhol békepárti vezetőket válasszanak.
Most kell igazán sokan legyünk! – üzente a miniszterelnök.
A kritikus azon is kiakadt, hogy egy olyan nőt hord a tenyerén a magyar szórakoztatóipar, aki azért „hisztizik”, mert valaki rosszat mond rá.
Pierre Schill szerint a cél, hogy a többi ország rettegjen a francia hadsereg erejétől.
