Munkában a falanszterépítők élcsapata

A minap a Qubit nevű, magát tudományosnak nevező, a 444-gyel együttműködésben készülő portál egyik szerzője az angolul ageismnek nevezett, megkonstruált társadalomtudományi fogalmat próbálta átültetni magyar nyelvre. Le is fordította a szót korizmusnak. A fogalom az elmélet szerint az emberi életkorokhoz köthető, elítélendő, meghaladandó „előítéletekről” szól. Nos, azt, hogy minden embert méltóság illet meg, hogy tisztelettel illik bánni mindenkivel, hogy a jog előtt egyenlők vagyunk, az nyilván a zsidó-keresztény hagyományoktól, a jézusi tanításoktól a felvilágosodáson át a jog uralmának ethoszáig alapvetés a mi civilizációnkban. Csak az a baj, hogy a woke elvárásrendszer nem itt ér véget – hanem pont itt kezdődik, és kezdi csavargatni a szavakat, fogalmakat, egyéni és közösségi létezésünk józan alapjait.

A Qubit szerzője – bizonyos Dombrovszki Áron, fiatal filozófus, a kiléte mindegy, hívhatnák tőlem Gáspár Menyhért Boldizsárnak vagy Hanna Anna Mariannának is – Vessünk véget a korizmusnak! című eszmefuttatásában fájlalja többek között, hogy az idős emberek a filmekben ritkán szerepelnek akciók hőseiként, ellenben sokszor passzív vagy beteg karakterek. Azta! Fáj a szerzőnek az is, hogy a való világban az idősebb emberek hajlamosak atyáskodni. Hűha! Meg az is, hogy az idősebb, nyugdíjas embereket jobban veszélyezteti a szegénység, mint a fiatal, dolgozó korosztályokat. Nahát! És azt is megtudjuk: „az idősebb nők pedig kevésbé érzik magukat láthatónak, és így kevésbé becsülik meg őket, mint a nyugaton uralkodó ideálnak (vékony, fehér, fiatal) megfelelő kollégáikat”.