Nem véletlen a szállóigévé vált mondás, hogy „nekünk kommunistából is a legrosszabb jutott”
„Ez a nemzetietlen vonal meghatározó politikai erő maradt a Kádár-rendszer egészében és nemcsak a politikai teret, de a kulturális élet irányait is kijelölte. A hagyományos népi–urbánus (nemzeti–internacionalista) kettősség törésvonalat jelentett a párton belül is, és a nyolcvanas évekre artikulálódó párton kívüli ellenzék közös fellépését is gátolta. A hatalom érzékelte és tudatosan használta ezeket az ellentéteket, de úgy, hogy miközben egyértelműen a kozmopolita–urbánus iránynak kedvezett, nem veszítette szem elől és nem engedte ki hálójából a nemzeti oldal képviselőit sem. Az Aczél György-féle politikai játszmák ennek a megosztottságnak a kihasználásával kezelték az értelmiséget és irányították az irodalmi közízlést.
Hamar megjelent egy nyugati erőtér is, amelynek szintén a kozmopolita (vagy más szóval: urbánus) értelmiség megnyerése volt a kitűzött célja: az Amerikai Egyesült Államok. A vasfüggönyön keleti oldalán történő amerikai befolyásszerzés egyértelmű felkészülés volt a szovjet birodalom utáni időkre. Érdekükben állt a térség piacai feletti ellenőrzés kiépítése és biztosítása mielőbb, ehhez viszont kellett egy olyan politikai alternatíva kinevelése, amelynek tagjai feltétlen követőivé válnak a tengerentúli elvárásoknak.
A gazdasági befolyásszerzés már a hatvanas években elkezdődött, ennek egyik látványos példájáról olvashattak az elmúlt hetekben Cyrus Eaton kapcsán, de nem ő volt az egyetlen »filantróp«, aki előszeretettel utazgatott a keleti blokkba.
Armand Hammer édesapja Lenin bajtársaként és a keleti part kommunista pártjának egyik alapítójaként ismert. Drogériaboltjain keresztül mosta tisztára az illegális fegyver- és drágakőcsempészetből származó jövedelmet, amellyel az Egyesült Államokban működő baloldali hálózatok bomlasztó tevékenységét finanszírozták. Armand 1921-ben Moszkvába utazott, hogy Leninnel megszervezze az addigra államosított orosz ipar feltőkésítését. Cári műkincsekért és azbesztbányák bérleti jogáért cserébe Armand Hammer számos amerikai gyárost rábeszélt arra, hogy a különböző orosz iparvállalatokat koncessziós szerződések keretében kibéreljék és működőképessé tegyék. A szovjet ipar megszületése, az infrastruktúra kiépítése és a modernizáció részben tehát nyugati nagytőke segítségével történt. A 30-as évekre Sztálin elkergette a befektetőket, államosította a koncessziós vállalatokat. Armand Hammer is szüneteltette kommunista kapcsolatait, de 1953 után újra megjelent a szovjet pártfőtitkár környezetében, hogy 1990-es haláláig folyamatos gazdasági partnere legyen a Szovjetuniónak, és barátjának mondhassa Hruscsovot és annak összes utódját.”
Fotó: Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) első titkára Magyarországon tartózkodó kínai úttörőkkel beszélget a Gundel étteremben rendezett fogadáson, melyet a Kínai Népköztársaság Magyarországi Nagykövetsége adott a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg megalakulásának 27.évfordulója alkalmából.MTI Fotó/Magyar Fotó: Munk Tamás
Összesen 63 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Hogy pontosak legyünk:
legvidámabb barakk: Magyarország ironikus megnevezése 1968 és a rendszerváltozás, 1990 között, a →relativizmus tipikus kifejezése. - „Magyarország a - legvidámabb barakk ~ az egész kelet-európai koncentrációs táborban”: e jelmondattal fogadtatták el a 'szabad világ' sajtójában a béketábor csapatainak csehszlovákiai bevonulása után (1968. VIII. 20.) a Kádár-rendszert s annak új gazdasági mechanizmusát, mely a nyugatiak szerint pártkommunizmus helyett 'gulyáskommunizmust' épített. 88
Kortárs 1999:7. sz. (Czigány Lóránt: Államosított szavaink átvilágítása, avagy szótáríróink diszkrét bája)
Bejelentkezés