„Ehhez képest a Kádár-rendszer egy ultraliberális, szabad, felvilágosult rendszer volt, maga a humanizmus, legalább a BM régi kommunistái emlékezhetnének arra.
A teljesítmény ellenőrzése hamisítatlan belügyi módszerekre épít: a minisztérium által megadott szempontokon kívül a tanároknak és az igazgatóknak kell személyes teljesítménycélokat kijelölni, majd az év végén ezekkel elszámolni a kritika és önkritika egyensúlyban tartásával. Ennek alapján minősítik őket, ez az előrejutás, a szakmai felemelkedés, és a megfelelő fizetés elérésének az útja. A kettővel ezelőtti átkosban az úttörőknek és a munkásőröknek, esetleg a párttagoknak kellett ilyen célokat maguk elé tűzni, és azoknak megfelelni. Mindezt pedig a »belső ellenőrzés« minősíti.