Részletes elemzést közölt a patinás külpolitikai magazin, az amerikai Foreign Affairs hasábjain arról, mi várható 2023-ban Oroszország részéről. Nem árulunk el nagy meglepetést, ha leírjuk: Moszkva valószínűleg nem adja fel.
Az elemzés szerzője Mick Ryan katonai stratéga, nyugállományú ausztrál dandártábonok. Mint írja, miközben Kijev a fagyos tél miatt aggódhat, Oroszország, amely gyors, győzedelmes hadjáratra számított, kemény leckét kapott a nemzeti ellenállóképességből és a modern hadviselésből, Ukrajna aláásta az orosz hadsereg reputációját, még maguknak az orosz katonáknak a körében is, miközben az ukrán hadsereg folyamatosan foglalta vissza a területeket az oroszoktól.
„Korai lenne azonban leírni az oroszokat” – fogalmaz a szerző, felsorolva az orosz intézkedéseket, kezdve a „brutálisabb és sikeresebb” Szergej Szurovikin tábornok kinevezésével, aki az ukrán infrastruktúra elleni légihadjáratot importálta ide Szíriából; s neki tulajdonítható, hogy az utóbbi orosz visszavonulások Herszonból és Harkivból rendezetten mentek végbe.
„Érkezése egy új orosz stratégia hírnöke” – írja a Foreign Affairs – Putyin azt hiheti, még megkaparinthatja a négy legutóbb annektált területet. Ezt kellene Szurovikinnek megoldania, az orosz elnök pedig arra számít, hogy a tél beálltával a nyugati támogatás lankad, miközben a kontinens megpróbál újra orosz gázhoz jutni, s így egy új, sikeres orosz támadásra nyílik majd lehetőség, amihez a tábornoknak kell sikeresebbre újraszerveznie a hadsereget.
„Nem lesz könnyű dolga”, vélekedik a lap, az elszórt felszerelés és az alacsony morál miatt. Azonban, teszi hozzá a volt dandártábornok,
Kijev pedig csak akkor őrizheti meg sikereit, ha elég innovatív tud maradni a csatatéren, s biztosítani tudja a nyugati utánpótlást.
Az oroszoknak ezzel szemben Kínát és Indiát kell tudnia távol tartani attól, hogy csatlakozzanak a nyugati szankciókhoz, miközben propagandával kell kitartásra ösztönözniük sajátjaikat. Emellett ki fogja éheztetni Európát energiahordozókból, közben tovább lövi az ukrán infrastruktúrát, mindezt annak reményében, hogy a nyugat fegyverszünetre kényszeríti Ukrajnát. Ami újdonság ezekhez képest: az orosz stratégia lehet, s hogy Szurovikin nem veri át Putyint a hadsereg állapotát illetően, aki több autonómiával viszonozhatja ezt a tábornok felé, aki így jobban összehangolhatja az egyes fegyvernemek mozgását és az információs hadműveleteket.
A hadsereg nem csak felszereltségben és tapasztalt katonákban szenved hiányt, az is látszik, hogy a besorozott újoncok sem kaptak megfelelő kiképzést, Szurovikin tehát valószínűleg a tél során még defenzívába szorul – ugyanakkor felkészítheti a hadsereget egy új támadásra, összevakarhatja a megtépázott egységeket, erősítheti a kiképzést, tízezreket vezényelhet Ukrajnába, közben új, ellenállókészebb utánpótlási vonalakat építhet, és felhalmozhat készleteket új offenzívákhoz.
Mick Ryan szerint az új katonai vezető valószínűleg alaposabb lesz a támadások tervezésében és végrehajtásában, és kerülni fogja elődei darabos és koordinálatlan csapatmozgatását, közben légicsapásokkal folyamatosan zúzza szét az ukrán infrastruktúrát, ami – bármennyire is ijesztő – tovább erősíti az orosz propagandát, miközben, ahogy Lawrence Freedman történész a közelmúltban megjegyezte, Ukrajnának nincs kapacitása Oroszországon belüli infrastruktúra hasonló tönkretételére.
Közben Szurovikin megpróbálja megosztani az ukránok erejét, például kislétszámú kontingenst vezényelt Belaruszba, fenntartva Kijev fenyegetettségét, amely így kénytelen nagyobb egységeket a főváros mellett állomásoztatni. A cél világos, mint Mick Ryan írja:
A tábornok az ukrán ellentámadással is számol, védelmi állásokat építenek az oroszok által ellenőrzött területeken, és valószínűleg a herszonihoz hasonló oroszosítás is beindul majd, rubelesítéssel, gyermekrablással.
Mint a szerző megjegyzi: egyelőre az ukrán hadsereg van nyeregben, de ha ott is akarnak maradni, meg kell érteniük Putyin és Szurovikin terveit, és meg kell tudniuk akadályozni azok sikerét. Például meg kell tartania nyugati támogatóit, akiket Putyin próbál meggyőzni arról, hogy nem érik meg ezek a magas gázszámlák Ukrajna támogatását. Kijevnek ezért győzelmet győzelemre kell halmoznia, ha az újságok címlapján akar maradni és meg akarja őrizni a támogatást:
Éppen ezért hatékonyan kell információkat szereznie az oroszok mozgásairól, erősebb kiképzést kell adnia a katonáinak Európában, és le kell rontania az orosz ellátókapacitásokat, úgy, ahogy az Ukrajnától több száz kilométerre lévő orosz légibázisok megtámadása zajlott, mert ezek az orosz pszichére mért csapások is egyben a szerző szerint.
Utóbbi a hatalmas orosz Fekete-tengeri flotta miatt különösen nagy kihívás lesz – de még eljutni oda sem lesz könnyű nekik – írja a szerző.
Nyitókép: AFP/ Anadolu Agency
***
Dobsa István a Mandinernek arról beszélt: Kárpátalja gazdasága különösen érzékenyen reagálna arra, ha megszüntetnék a stratégiai jelentőségű cégek dolgozóinak hadkötelezettség alóli mentességét.
A védelmi tárca kiemelte, hogy a támadás válasz volt az Oroszország területén elkövetett ukrán „terrortámadásokra”.
A miniszterelnök és az EU vezetése is a magyar kisebbségi jogok fontosságáról beszél, ám eddig a kárpátaljai magyarságot senki sem kereste meg hivatalosan.
Korábban úgy tűnt az oroszok nem akarnak tárgyalóasztalhoz ülni.
A lap nagyon pozitív jelnek tekinti Ukrajna uniós csatalkozásával kapcsolatban azt, hogy az új magyar kormány kedden az ukrajnai magyar kisebbség helyzetéről fog tárgyalni az ukránokkal.
Mire készül Donald Trump az utolsó két és fél évben? Mi lesz a republikánusokkal egy poszt-Trump korszakban? S miért nem értik az amerikaiak Trump külpolitikáját? Ezekre a kérdésekre keresztük a választ Robert Preuhs amerikai politológussal.
Nem ilyen búcsút képzelt el magának…
A sokszor „feljelentőemberként” emlegetett Tényi bejelentése mentén ismeretlen elkövető ellen nyomoz a hatóság.
