De a legbarbárabb, amit az – eredendően az Isten és a jog előtti – egyenlőséggel műveltek a Jámbor-féle posztkommunisták. Nekik ugyanis az egyenlőség azt jelenti, hogy amiben ők hiányt szenvednek, azt el kell venni azoktól, akiknek van.
Padlássöprés, vagyonelkobzás, veseleverés, kuláklista, B-lista, kitelepítés, raktáros professzorok és professzornak kinevezett segédmunkások. Ez a vége mindig ennek a felfogásnak.
Persze Jámbor azt jól érzékeli, hogy sötét fellegek gyülekeznek Európa egén, egyre nagyobb gondok nyomasztják Magyarországot is. Sokszor elég egy szikra, hogy egy-egy konfliktus oly mértékben elmérgesedjen, ami jóvátehetetlen következményekkel járhat. Éppen ezért kellene megértenie a botcsinálta újbalos forradalmároknak, hogy ne játsszanak a tűzzel. Nem kérünk belőlük.”