Az egyik az, hogy »német«, ilyen ugyanis nincs, nem létezik, a nemzeti identitást végképp kiölték a németségből, a német ma szégyelli, hogy német, s a fogalom kizárólag mint egy birodalmi akarat érvényesítése nyer értelmet, mindenféle nemzeti érzés és identitás nélkül. (A birodalmi akarat érvényesítésére még visszatérünk!)
A másik pedig a »szociáldemokrata«. Olyan sincs többé. Szociáldemokrata, kereszténydemokrata, keresztényszocialista, liberális, zöld – mind-mind ugyanolyan. Tehát semmilyen. Vagy ha mégis, akkor »woke«, neomarxista, genderfluid, öngyűlölő és hisztérikus. Más szóval: Daniel Freund. A tulajdonságok nélküli embert felváltotta az identitások nélküli ember – s mindez összesűrűsödött az egykorvolt Németországban és német társadalomban.
Így érkezünk meg Katarina Barley-hez és az összes többihez. És ezekhez a kijelentésekhez. Értelmezésünket pedig szűkítsük erre: »Ha Orbán Viktor be is tartaná a bizottságnak tett ígéreteit, érdemben semmi sem változna.«
Rendben van. Ám ebben az esetben még kínzóbb a kérdés, miszerint miért is csináljuk mi ezt a kutyakomédiát, és mire is számítunk? S legalább ennyire érvényes, fontos kérdés tehető fel az identitások nélküli embereknek is, odaátra: tessék mondani, miért tetszenek velünk végigcsinálni ezt a kutyakomédiát, ha egyszer »a társadalom és a politika annyira orbánizálódott, hogy sok mindenből nem lesz semmi«?
És akkor itt kell visszatérnünk a birodalmi akarat érvényesítésére – mint a hajdanvolt németség legutolsó attribútumára.”