Varga Mihály: A lengyelek kétszer olyan dühösek Brüsszelre, mint mi

A Pasaréti Közösségi Házban gyűltek össze az érdeklődők, hogy meghallgassák a pénzügyminiszter megfejtését az energiaválság sújtotta gazdaság talpraállítására péntek délután, párttársa és a választókörzetben utódjának is számító Gór Csaba meghívására. Az előadást felkonferáló Gór november 4. alkalmából a szovjet támadásról és a hős forradalmárok ellenállásáról is megemlékezett, csakúgy, mint egy perces néma csenddel az áldozatokról. A politikus kitért az uniós szankciókra, összekötve azt a nemzeti konzultációval, mondván, „a szankciók ügyében nekünk, budai polgároknak is jogunk és kötelességünk elmondani véleményünket” – majd következett Varga Mihály pénzügyminiszter.

Emlékeztetett, 12. alkalommal indított a kormány nemzeti konzultációt – ezúttal a megélhetési költségek növekedése kapcsán –, a vélemény felmérésének e módja viszont nem csak formalitás.

Hozzátette: könnyebb úgy a politikai érdekképviselet, ha tudjuk, mennyien támogatnak – ezzel a felhatalmazással tudta a kormány következetesen végezni ezt a munkát.

Az EU a veszélyek korszakába lépett 2020 óta – folytatta: generációk óta nem látott világjárvány jött, amit a gazdaság is megsínylett, majd, amikor úgy éreztük, kifelé jövünk belőle, „elkezdődött egy olyan háború, ami mindenkit váratlanul ért, kivéve az oroszokat: s kiderült, hogy a történelem nem ért véget” – utalt Fukuyama tételére a politikus – s jóval nagyobb erők feszülnek egymásnak, mint a délszláv háborúban. Így a háború és az arra válaszoló európai szankciós politika egy energiaválságot idézett elő. Mint Varga kifejtette, hazánk „továbbra is szeretne kimaradni ebből a háborúból”, az új orosz tábornok stratégiaváltása kapcsán pedig „nem megnyugtató, hogy öt kilométerre van a magyar határtól egy lokátor”; ezért, noha a kormány elítéli Oroszországot, nem hajt végre olyan intézkedéseke, ami háborúba sodorna minket, „sem olyanokat, amelyek a magyar családok lehetőségeit szűkítené”.

Nekünk fáj jobban, nem Moszkvának

A szankciók kapcsán a miniszter felidézte: Brüsszel azt állította, az oroszoknak fognak jobban fájni, mint nekünk – azonban a felhajtott energiahordozó-árak miatt az oroszok év közepére több bevételt realizáltak e téren, mint egész előző évben. A szankciók a korábbi állításokkal ellentétben nem vetettek véget a háborúnak, ráadásul

– fogalmazott a miniszter, felidézve a márciusi Versailles-i megegyezést, miszerint a szénre, olajra és gázra nem vetnek ki uniós szankciókat, de nem telt el sok idő, előbbi kettőre mégis kivetették.

„Okos diplomáciával elértük, hogy egyelőre ki tudjunk maradni ezekből” – fogalmazott, elvégre máshonnan nem tudnánk beszerezni ezeket. „Nem politikai vagy ideológiai, hanem fizikai kérdés ez” – hangoztatta; mindezt pedig a gazdaság is megsínylette: augusztusban 1,6 milliárd euró volt a külkereskedelmi mínusz.

A szankciók néha fordítva is elsülhetnek egy kontinens méretű ország esetében, mutatott rá Varga, példaként a Krím annexiója óta fennálló mezőgazdasági és élelmiszeripari büntetőintézkedéseket hozta fel, amelyek nyomán

A pénzügyminiszter cáfolta, hogy a háború miatt lennének magasak az energiaárak: a háború kitörése után a holland gáztőzsdén a gáz 120 euró közelében állt, a robbanás a szankciók bejelentésénél történt, a csúcson augusztusban 350 dollár körül volt, most 200 körül stabilizálódott. Ironikusan hozzátette, az LNG-gáz kapcsán a környezetvédők nem panaszkodnak.

Az infláció feléért is az energiaár-emelkedés a felelős, hiszen megnőttek a szállítási árak, a gázzal pedig nem csak fűtünk, de a műanyagipar és a műtrágyaipar is használja, ami közvetetten hat az élelmiszerárakra, „amikre idén rájött még az aszály”.

Energiacsapdában hazánk

De mit tehet ilyenkor a kormány? „Van persze mindenféle elképzelés nap, szél, geotermikus energia használatára, de megvannak ezeknek is a maguk korlátai” – állította Varga. „Megpróbáljuk megőrizni, amit eddig elértünk, a családok segítésével, a nyugdíjak reálértékének megtartásával”. S, mint mondta, az árstopok „nincsenek benne a közgazdasági tankönyvekben, de átmenetileg segíthetnek”, ahogy szűkített formában, de továbbra is segítség marad a családoknak a rezsicsökkentés. De érintette a munkahelyvédelmi programot, a gyármentő programot vagy éppen a tűzifaprogramot, minekutána „nincs még egy olyan ország Európában, ahol a gáz és villamos energia jelentős része importból származna” – ugyanakkor sietett megnyugtatni mindenkit: a tározókban félévnyi készlet van.

elvégre egyik országot sem kötik a szankciók, az amerikaiaknál pedig az egekbe szökött árak mellett már megéri palagázt kitermelni. Ezzel szemben Európa a vesztese a szankcióknak, „minden felelős európai politikus kezdi belátni hogy ezek tönkreteszik az európai gazdaságokat”.

„Nincs fideszes prezentáció Gyuri bácsi nélkül” – tette még hozzá nagy derültségre, a nyertesek közé sorolva Soros Györgyöt, mivel 12 energiavállalatban vannak részvényei, amikből profitál, az ukrán belpolitikát is képes lehetett befolyásolni, ő az egyik legnagyobb ukrajnai földbirtokos is. „Nincs összeesküvés a háttérben, de a dolgok egy irányba mutatnak” – fogalmazott a politikus, aki a baloldali ellenzéket is előszedte, elsősorban Márki-Zay Péterre összpontosítva, aki bevallotta, hogy kétmilliárd forintnyi pénzt kapott az ellenzék, mire Varga Ungár Péter LMP-s politikust idézte, aki dermesztőnek nevezte az összeget és annak eltitkolását is.

Eközben az ellenzék szankciópártisága is kétarcú: a büntetőintézkedések – amelyek kapcsán senki nem kérdezte meg az embereket – sürgetése sokáig ellenzéki gyakorlat volt itthon, míg a gazdasági konzekvenciáit nem értik vagy nem akarják érteni. Eközben „Brüsszelben elő akarják terjeszteni most, hogy Ukrajnának hitelből segítsünk évi 13 milliárd euróval közösen, európaiként. Mi, ha hitelt is tartalmaz, nem akarunk ehhez csatlakozni” – mondta Varga, rámutatva,

Majd kérdések következtek; a pedagógussztrájk kapcsán a miniszter elmondta, ilyen volumenű béremeléshez kellenek az uniós források is, egyelőre kénytelenek a napi létszükségletre elkölteni, noha fontos a pedagógusok megbecsülése, és a béremelésről már törvényt is hoztak – emlékeztetett. Vagyis az ellenzéknek kellene változtatnia a magatartásán. Varga beszélt arról, hogy a szükséges devizamennyiség rendelkezésre áll; a napenergia kapcsán pedig közölte: bár a nap és a szél a megbízhatatlanabb energiaforrás, és a villamosenergia-hálózat sem bír el ennyi napelem folyamatos termelését, ezért a hálózatot kell fejleszteni, „akár lesz rá EU-s forrás, akár nem”. Szóba került még az, Ukrajna hogy fizeti vissza a folyamatosan gyűlő adósságait a többi ország felé („egyelőre nem látom, hogyan”), azonban az újjáépítésben a kárpátaljaiak miatt is ki kell vennünk a részünket.

Végül pedig a lengyelek következtek, akik most Varga szerint „kétszer olyan dühösek Brüsszelre, mint mi”, mert azt hitték, megkapják a forrásokat, de végül „azt kapták jutalmul, amit mi büntetésül”. Mindenesetre Varga hozzátette: a terv az, hogy a hazánknak járó pénz kapcsán támasztott követelményeket Magyarország november 19-ig végrehajtja, de illúziói sincsenek, ha egyszer Ursula von Der Leyen még a választások előtt megüzente az olaszoknak, „ha nem viselkednek jól, ugyanazt kapják, amit mi”. Vagyis ez inkább a brüsszeli döntéshozók hangulatától függ, semmint a konkrétumokról – mutatott rá.

Címlapkép és fotók forrása: Trieber Júlia