Küzdelem indul: ki ülhet rá az ukrán újjáépítés dollármilliárdjaira?

Révész Béla írása a Mandiner hetilapban.

Egyelőre nem világos, mennyi pénzbe is fog kerülni a világnak Ukrajna újjáépítése. Az sem tiszta, mikortól lehet egyáltalán ilyesmiről beszélni, hiszen a háború még mindig eszkalálódik, és nincs jele annak, hogy heteken belül véget érhetne. Így számszerűsíteni sem lehet az újjáépítés költségeit, pedig többen is intenzíven próbálkoznak vele.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke máris belevetette magát a közös pénz osztogatásába. A szervezet már júliusban 500-600 milliárd dollárnyi újjáépítési összeggel számolt, ez azonban napról napra nő. Ha az utóbbi hetek orosz rakétacsapásait nézzük az ukrán kritikus infrastruktúra ellen, még csak nem is egyenletesen, hanem ugrásszerűen. Az összeg nagysága tehát megbecsülhetetlen, az azonban biztos, hogy az újjáépítési alapba nemcsak kormányok fognak dollármilliárdokat önteni, hanem civil szervezetek, adományozó donorcégek, újjáépítési szerződésekért lobbizó vállalatok, sőt egyszerű polgárok is a világ minden tájáról.

Káoszba fordulhat a folyamat

Felmerül a kérdés, hogy ki fogja ellenőrizni ennek a horribilis összegnek az elköltését, melyik szervezet vállalja magára, hogy a történelem legnagyobb Marshall-tervét felügyeli. A donorlista ugyanis csak akkor fog stabilizálódni és új résztvevőkkel bővülni, ha a „befektetők” követni tudják, mi történik a pénzükkel. Az Ukrajnába özönlő amerikai fegyverszállítmányok kapcsán alapvető probléma, hogy nem tudni, mi a sorsuk azoknak a fegyvereknek, amelyek átlépik a határt Lengyelország felől. Az újjáépítés összegei miatti aggodalom is hasonlóan jogos.

Az biztos, hogy a többes felügyeleti rendszernek hátulütői lennének. Kell lennie egyetlen olyan szervezetnek, amely összefogja, koordinálja és legfőképpen ellenőrzi az újjáépítés anyagi eszközeinek felhasználását, különben könnyen káosz alakulhat ki. Egy komplex infrastruktúra-rendszer kiépítése éppen a részletek miatt omolhat össze – villámgyorsan. Ebben az esetben könnyen előfordulhat, hogy bizonyos donorcégek csak bizonyos célra ajánlanak fel összeget, ami oda vezethet, hogy egyes területekre több forrás lesz a kelleténél, míg másoknál alig lötyög valami a butykos alján. Ráadásul az imént említett Marshall-terv annak idején egyetlen ország ötlete és pénze volt, amit lépcsőzetesen, évekre leosztva költöttek el. Ukrajna esetében viszont azonnali beavatkozás indokolt. Az újjáépítésben részt vevőknek először abban kell megegyezniük, hogy melyik lesz az a mindenki által elfogadott felügyeleti szerv, amely a világ különböző részeiről érkező pénzdonorok szponzorációját összefogja.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök már hónapokkal ezelőtt megfogalmazta a kormány igényét a koordinációra és a sok száz milliárd dollárnyi összeg felügyeletére, ám a „bízzon bennem, ukrán vagyok” elv ebben az esetben nem lesz elég. Valóban logikus érv, hogy az ukrán kormánynál senki nem tudja jobban, hová kell az összegeket irányítani, ám a kabinetet elnézve a kompetencia éppen az átláthatóság hiánya miatt kérdőjeleződik meg.

Aggályos korrupciós helyzet

Azt már az említett EB-jelentés is tartalmazta, hogy az Ukrajnára régóta jellemző, rendszerszintű korrupció súlyos aggályokat vet fel, ezért saját terve, a RebuildUkraine kapcsán határozottan felhívta a figyelmet a jogállamisági reformok felgyorsítására és a korrupció elleni küzdelemre. Lefordítva: az ukrán kormánynak biztosan nem fogják átadni az újjáépítési alap feletti felügyelet jogát, mivel attól, hogy most éppen a Zelenszkij-kabinet háborús erőfeszítéseire figyel a világ, a korrupció még egyál­talán nem szűnt meg az országban.

Az Európai Bizottság nagy ívű terve egy vissza nem térítendő támogatásokból és hitelekből álló pénzügyi eszköz lenne, amely – mint a szervezet írja – az uniós költségvetésbe ágyazódna be, ezzel könnyítve meg az elszámoltathatóságot és az eredményes pénzgazdálkodást. Az újjáépítési platformot – Ursula von der Leyen szerint – az EB és az ukrán kormány felügyelné, miután a partnerek meghatározzák a beruházások menetét. Ez a rendszer logikusnak is tűnne, ha nem azt jelentené, hogy az EB vagy külön úton jár, és rendeltetésével enyhén szólva sem összhangban a globális összegeket kívánná kezelni, vagy azt, hogy a nem EU-s összegek kívül maradnak a Von der Leyen-féle kasszán, ami megint csak a káosz lehetőségét hordozza magában.

Ezt a verziót értelemszerűen nem támogatják az EU-n kívüli országok, mint az Amerikai Egyesült Államok, Kanada és Japán, hiszen nem szívesen adnak olyan szervnek horribilis összegeket, amelyre semmilyen formában nincs ráhatásuk. Az USA egyébként is a saját pecsenyéjét igyekszik sütögetni az ukrán újjáépítésnél, jó előre lefoglalva minél több magánvállalati részvételt minél nagyobb területen.

Felkészül az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank?

Felmerült a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet neve is. Logikus ötletnek tűnhet ez a vonal, hiszen a szervezet már harminc éve figyeli az ukrajnai reformprogramok nehézkes kibontakozását, vizsgálja és véleményezi Kijev beruházásait és fejlesztési programjait. Ám az OECD erőssége nem a gyakorlati megvalósításban rejlik, hanem a kiváló elemzésekben. Elsődleges feladata a tanácsadás és az analízis, így kétséges, hogy alkalmas lenne egy ekkora volumenű, minden részterületet magában foglaló, komplex terv gyakorlati kivitelezésére.

Ott van még opcióként a Világbank részeként a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, amelynek profiljába szorosan illeszkednének az Ukrajnára vonatkozó szép új jövő tervei. Óriási háttere – benne a Nemzetközi Valutaalap – pedig az adósság átütemezésében is tudna segíteni. Az óriásszervezetet azonban éppen nagysága akadályozná a hatékonyságban. A bank párhuzamosan több száz projektet felügyel szerte a világon, bürokratikus lomhasága pedig legendás: valószínű, hogy egyszerűen nem lenne felkészülve egy azonnali újjáépítési mechanizmus olajozott és gyors működtetésére, márpedig Ukrajna tekintetében a gyorsaság létfontosságú lesz. Az ötlet hátránya még a washingtoni székhely és az amerikai irányítás. Ahogyan az USA berzenkedik az Európai Bizottság kezébe adni a pénzköltési jogot, ugyanez visszafelé is igaz. Nem beszélve arról, hogy az Egyesült Államok egyre többször teszi szóvá: az EU-nak nagyobb részt kellene vállalnia az ukrán konfliktus rendezésében.

Barry Eichengreen, a Kaliforniai Egyetem közgazdaság-tudományi professzora, a Nemzetközi Valutaalap korábbi vezető politikai tanácsadója szerint egyetlen olyan szervezet marad, amely esélyes lehet a heterogén összegekből felálló óriási alap kezelésére. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank François Mitterrand francia elnök javaslatára azért jött létre 1991-ben, hogy segítse a közép- és kelet-­európai államok piacgazdasági átállását a hidegháború után. Ha vala­minek, akkor ennek a szervezetnek tényleg a gazdasági újjáépítés az elsődleges feladata. A mintegy hetven ország együttes tulajdonában (a részvényesek között van az USA, Kanada és Japán is) lévő bank egyfelől a magánvállalatok finanszírozását, másfelől a közlekedés, a kritikus infrastruktúra és az energiaipar területének támogatását is elég hatékonyan végzi. Mielőtt szó érné a ház elejét: az ukránoknak ebben az esetben ugyanúgy ellenőrizhető garanciát kell adniuk a demokratikus elvek betartására és a korrupció felszámolására, mivel az EBRD speciális politikai felhatalmazással is bír, így – ha nem szab is konkrét feltételeket – finoman befolyásolhatja az érintett országot egyes változtatásokra. Az EBRD eddig is tevékenyen részt vállalt Ukrajna privatizációs, energiabiztonsági és -hatékonysági, pénzügyi szektort érintő, kereskedelmi és infrastrukturális törekvéseiben, így a feladat nem jelent majd túl nagy újdonságot neki. A nagysága azonban igen. Akkora összeg kerülhet a felügyelete alá, amekkora még ezen a szinten is óriási kihívást és felelősséget jelent. Ha hirtelen beömlik 1000 milliárd dollár, könnyen megremeghet a kéz, amely az ukrán bölcsőt ringatja.

*** 

Nyitókép: MTI / EPA / Szerhij Dolzsenko