Legyek olyan szereptévesztésben (kicsi fundi zsurnaliszta), hogy arról prédikáljak, itthon
zsidó-keresztény minimum nélkül nincs és nem lesz nemzeti minimum?
Hirdessem meg, hogy napjainkban új – szüntelen – reformálódás kellene (semper reformare) a nyáldicsire ringatózó hangulatkeresztények és a genderelméletet ünneplő „progresszív keresztények” szorításában, lévén, hogy mindketten „csak” a Bibliát hagyják újra eltemetődni?!
Nem – de hopp, innen már tudom, mit teszek. Egyperces mesét mondok, igazat, egy válságos, kerek hónapig tartó életpillanatomról.
Autóbaleset, ami halálos volna, ha nincs az az életmentő műtét. Fényes délben elsötétül minden, miután kivágnak a vezetőülésből és a kocsi mellett beadják neked a morfiuminjekciót. Sötét a mentőhelikopterre várva a fűben. Sötét utána, egy hónapig az intenzíven, csak másképpen az… Mert nem tudod, meddig kell mászni, mászni fölfele a végtelen mély, szurokszín gödörből.