Hónapok óta arról hallani, hogy Oroszország atombombával zárná le a háborút. Ez Moszkva számára kedvezőtlen, ezért nyúlhatott a „piszkosbomba-narratívához”, amellyel Kijevet hozná kellemetlen helyzetbe.
Október 23-án Oroszország védelmi minisztere, Szergej Sojgu bejelentette, hogy értesüléseik szerint Ukrajna úgy nevezett „piszkos bomba” bevetésére készül a hadműveleti területeken. Aggályait francia, török, brit és amerikai kollégáival is megosztotta, hangsúlyozva, hogy Kijev célja ezzel a provokáció és a háború eszkalálása.
Néhány nappal később, október 24-én Vaszilij Nebenzia, Oroszország ENSZ-nagykövete az ENSZ-nek címzett levelében is megerősítette aggodalmait, másnap pedig Oroszország felvetését személyesen is az Egyesült Nemzetek Szervezetéknek Biztonsági Tanácsa elé tárta. A szervezet zárt ajtók mögött tanácskozott ennek kapcsán.
A nyugati vezetők kezdetben lesöpörték ezeket az aggályokat az asztalról, Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára „abszurdnak” nevezte Sojgu állításait. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülését követően azonban kiderült, hogy a nemzetközi szervezet keretein belül működő, bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség (IAEA) a napokban Ukrajnába küldi megfigyelőit. A delegáció feladata, hogy
Megjegyzendő, hogy a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség csakis ukrán meghívásra vizsgálódhat a területen, ennek megfelelően az IAEA Kijev jóváhagyását is megszerezte ehhez.
Az ukrán álláspont Sojgu állításaival kapcsolatban az, hogy valójában maga Oroszország tervezi ilyen fegyver bevetését egy hamis zászlós („false flag”) művelet keretében, célja pedig az, hogy a felelősséget ugyanakkor Kijev viselje.
Az úgy nevezett „piszkos bomba” nem klasszikus értelemben vett nukleáris fegyver,
hanem a radiológiai fegyverek kategóriájába sorolandó. Ezek az eszközök sugárzó anyagok szétszórására alkalmas hagyományos fegyverek, pusztító erejükkel jelentős területeket képesek maradandóan lakhatatlanná tenni.
Éppen ezért Rafel Grossi a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség részéről hangsúlyozta, hogy az Ukrajnában elrendelt kutatómisszió is különleges. Normális esetben a nukleáris fegyverek utáni vizsgálódás keretein belül dúsított uránium, plutónium és tórium után kutatnak, radiológiai fegyverek esetében viszont bizonyos izotópokat is, például céziumot és stronciumot is keresnek.
Grossit „felettébb aggasztja”, hogy az orosz-ukrán háborúban egy piszkos bomba bevetéséhez hasonló nukleáris szerencsétlenség következhet be.
Hiába érdeke elvileg mindkét hadviselő félnek, hogy a háborús övezetet nukleáris szennyezettségtől mentesen őrizzék meg, Grossi aggodalmai nem alaptalanok. Mint ismeretes, a háború első fázisában a csernobili atomerőmű közelében zajlottak harcok. A Science magazin hasábjain idén márciusban publikált jelentés szerint pedig tisztázatlan körülmények között fosztogatók rabolták ki a Csernobil faluban működő sugárzásmegfigyelő laboratóriumot.
Megjegyzendő, hogy Csernobil térségében egy másik, még veszélyesebb anyagokkal (például az 1986-os atomerőmű-balesetből visszamaradt mintákkal) dolgozó laboratórium is működött.
A Science beszámolója szerint Anatolij Noszovszkij, az ukrán atomerőművek biztonságáért felelős ukrán ISPNPP vezetője elmondta, hogy a régióban zajló harcok alatt megszakadt a kapcsolat ezzel a laboratóriummal.
A lehetőségek tehát adottak ahhoz, hogy bármelyik hadviselő fél rendelkezzen ilyen tömegpusztító fegyverrel. Annál is inkább, mivel egy ilyen eszköz elkészítéséhez nem szükséges olyan különleges szakértelem, mint ami egy hagyományos nukleáris fegyverhez szükséges.
Megjegyzendő, hogy utóbbinak – legyen szó akár stratégiai, akár taktikai atomfegyverről – elvileg lehet pozitív katonai hozadéka, legyen szó akár az ellenség csapatainak megsemmisítéséről, vagy hosszútávú gazdasági károkozásról.
Az tehát nem világos, hogy mégis kinek állna érdekében ilyet bevetni egy olyan területen, amelyet mindkét fél saját államterületének tekint.
William Alberque, a Strategy, Technology and Arms Control nevű kutatóintézet igazgatója úgy véli, hogy Ukrajnának semmiképpen. Szerinte Kijevnek aligha lenne oka arra, hogy ilyen szélsőséges eszközhöz folyamodni, ha egyébként is sikeres hadműveleteket folytat a hagyományos fegyverekkel. Emellett, szerinte abszurd feltételezés azt állítani, hogy Kijev érdekében állna egy taktikai atomtámadást szimuláló piszkos bombát bevetnie, hogy aztán Oroszországra hárítsa a felelősséget.
Lapunknak Bendarzsevszkij Anton külpolitikai szakértő, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója hasonló következtetésre jutott. Azokat a területeket, amelyen jelenleg harcok zajlanak, Oroszország saját területének tekinti, ráadásul, ha
„Oroszország a Dnyeper folyó mentén nukleáris fegyvert vetne be, az azt követő sugárzás miatt azt kockáztatná, hogy az egész Fekete-tenger, vele együtt pedig a Krím-félsziget is annak kárvallottjává válhat.”
Ugyanez vonatkozik Bendarzsevszkij szerint jelenleg megszállás alatt lévő többi ukrán területre is. Meglátása szerint Oroszország célja a „piszkosbomba-narratívával” nem más, mint hogy megfordítsa az utóbbi hónapok során szárnyra kapott híreszteléseket egy esetleges orosz atomcsapással kapcsolatban. Ennek megfelelően a szakértő szerint
Bendarzsevszkij Anton – csatlakozva Alberque álláspontjához – elmondta továbbá azt is, hogy
Felidézte, hogy keleti szomszédunknak megvannak a maga tragikus tapasztalatai egy ilyen katasztrófának, hiszen a csernobili baleset is még több tízezer évig fejti ki a hatását.
Összességében tehát elmondható, hogy egyik félnek sem érdeke ilyen fegyver bevetése. Ha azonban Ukrajnában egy ilyen bomba mégiscsak felrobbanna, mindenképpen orosz érdekeket szolgál az, ha az ENSZ-missziót úgy keretezi, mintha Kijev felelősségét kellene elsősorban keresni.
Kép: Ülésezik az ENSZ Biztonsági Tanács 2022. október 21-én. ANGELA WEISS / AFP
Az Unió vezetése továbbra is a háború folytatása, és az orosz-EU viszony leépítésére tett javaslatot. Magyarország miniszterelnöke viszont ezúttal nem lesz egyedül.
A Le Point szerint a francia agrárium válságát valójában a kormány és Ukrajna okozza.
Európa rekordösszegű védelmi tervekkel készül a konfliktusokra, ám egy friss elemzés szerint stratégiai, politikai és erkölcsi értelemben sincs készen a háborúra.
Az Egyesült Államok „platina” biztonsági garanciát kínál Kijevnek, míg Európa inkább csak a szájkaratéban erős.
Mire való eredetileg az Európai Unió működéséről szóló szerződés cikkelye, és miért tiltakozik Orbán Viktor az ezzel való visszaélés ellen?
Ehhez képest a következő hétéves költségvetés és egy új EU-tagállam ügyének megtárgyalása már laza csuklógyakorlatnak tűnik.
Az orosz külügyminiszter lerántotta a leplet a háttéralkuról: szerinte Donald Trump emberei már ígéretet tettek Moszkvának az öt annektált régió átadásáról. Lavrov szerint Washington végre megértette, hogy a NATO-bővítés vörös vonal, és elfogadták az orosz feltételt: Kijevnek ki kell vonulnia a Donbaszból, és örökre lemondhat az atlanti csatlakozásról.
Ezt nem lesz egyszerű megszokni.
A büdzsére csak a Fidesz-KDNP frakció mondott nemet, véleményük szerint megkérdőjelezhető annak megalapozottsága.
