Oktatásügy – a lecke fel van adva

A szerző az MCC szakmai főigazgató-helyettese

Gulyás Gergely bejelentette, hogy a kormány szándékai szerint a következő években jelentős mértékben emelkedni fog a pedagógusok keresete. Amennyiben a tárgyalások sikerre vezetnek az Európai Bizottsággal, jövőre 21 százalékkal, 2024-ben pedig további 25, majd 2025-ben 30 százalékkal növekszik a közoktatásban dolgozók bére.

A kormány ezzel a lépéssel régi adósságot törleszt, ugyanis az egészségügy rendbetételét követően időszerűvé vált az elmúlt években alulfinanszírozottságtól szenvedő oktatási ágazat rehabilitációja. A pedagógusok fizetését ugyanis még a 2014-ben bevezetett életpályamodellel rendezték, ami akkor érzékelhető mértékű általános béremelkedést jelentett. Azonban a nyolc éve megállapított vetítési alap nem követte az inflációt, így mára jócskán csökkent a pedagógusbérek vásárlóereje.

A mostani bérrendezési kötelezettségvállalás viszont 

így a kedvező makrogazdasági feltételek esetén (visszaszoruló infláció, kilábalás az Európát sújtó háborús recesszióból) anyagilag is vonzóvá válhat a pedagógusi pálya.

A bérrendezés szükségességét korábban senki sem vitatta, magam is e hasábokon az Orbán-kormány egyik legfontosabb feladatának neveztem az ágazat konszolidációját, hiszen a pedagógusi munkafeltételek érzékelhetően romlottak. Az összkép természetesen árnyaltabb, ugyanis azt is el kell ismerni, hogy érzékelhető fejlesztések történtek az oktatás területén: számos települést érintő tanuszoda- és tornacsarnok-építési program zajlott, javult az intézmények IKT-eszközök-ellátottsága, szakmódszertani továbbképzések indultak, és ami még fontosabb, a nemzetpolitikai törekvésekkel összhangban jelentős támogatást kapott a külhoni magyar oktatás is. Reflektorfény irányult a tehetséggondozásra is, e nemzetstratégiai küldetést a tanintézményekkel kooperáló Matehetsz és a közoktatáson túli tehetséggondozó pályaívet kínáló MCC is beteljesíti. 

Akik gyors eredményeket követelnek, hajlamosak elfelejteni, hogy 

számos különböző funkciójú szereplővel, akik szakmai, intézményi és személyes kompetenciái, érdekei gyakran fonódnak össze és állnak egymással szemben. Egy ilyen komplex ágazat reformja ezért körültekintést és átgondoltságot kíván.

A most vázolt bérrendezéssel véget érhet az idén lángra kapó elégedetlenségi hullám is, noha tennivaló bőven marad az oktatás területén. A modernizációt és a stabil finanszírozást segíteni szándékozó egyetemi modellváltás után a közoktatás kihívásaira kell válaszokat találni: megállítani a tömeges pályaelhagyást, finomhangolni a minősítési rendszert, fejleszteni a digitális kompetenciákat,

Amennyiben a bérkérdések lekerülnek a napirendről, érdemes az elmúlt hetek demonstrációinak néhány tanulságát is megfogalmazni:

0) A pedagógustüntetések nem eredményezhetik a diákok tanuláshoz való jogának csorbítását. Nem támogatható olyan akciósorozat, amely hosszú távon ellehetetleníti az érettségire való felkészülést, veszélyezteti a továbbtanulási esélyeket.

1) Az utcára vonuló tanárok jelentős részét a mindennapi megélhetés nehézségei ösztökélték, így az elsietve, erőből visszacsapó tankerületi reflexek nem segítették a helyzet konszolidációját. Szolidaritási akcióval vagy munkabeszüntetéssel az óvodától a szakképzésig minden képzési forma képviselői, illetve számos egyházi iskola is állást foglalt, így

nem szabad elbagatellizálni. A többség egyértelműen a méltányos munkakörülményekért és a tisztes fizetésért állt ki.

2) Az ágazati feltételek javításáért induló tüntetéseket – ahogy azt sejteni lehetett – az ellenzék megpróbálta önös politikai céljaira fordítani. Az élénkülő DK-s aktivitás pedig sokak számára ellehetetlenítette az azonosulást a megmozdulásokkal.

3) Hasonlóképp a tüntetéseken több alkalommal érzékelhető, a jó ízlést bőven átlépő gesztusok (Pintér-bábu kiszegezése a színpadra, majd megdobálása), a minősíthetetlen skandálások, a tankerületi vezetők virtuális meglincselése vállalhatatlan mélységeket jelentettek, ahogy Molnár Áron hopmesterkedése is viszolygással töltött el sokakat. Hasonlóképp elfogadhatatlan volt az online térben a tiltakozó posztokkal együtt a külhoni magyar oktatás támogatását gyalázó megjegyzések sora is. 

4) Amennyiben a bérrendezést követően a tiltakozáshullám folytatódik, és kilép a szakmai mederből, akkor már egyértelműen pártpolitikai dimenzióba kerül, és a korábbi szándékok elvesztik a támogathatóságukat.

5) A finanszírozás alapproblémájának megoldását követően a fentebb már említett ágazati kérdésekre is válaszokat kell találni, ugyanis a közoktatás a bérfejlesztésen túl is szakmai beavatkozásra szorul.

Jelenleg azonban úgy tűnik, felfénylett az alagút végén a megoldás.

Ha megérkezik a béremelés, a lecke fel van adva minden szereplőnek: innentől gyorsítópályára kell állítani a magyar oktatást.

Fotó: MTI