Magyar önvédelem kollektív öngyilkosság esetén

2022. szeptember 27. 6:48

Ungváry Zsolt
Vasarnap.hu
Az ukrajnai eseményeket illetően a nyugat három okot sorol fel, amelyek miatt szerintük – szó szerint bármi áron – segítenünk kell a kék-sárgákat. 

„Az amerikai érdekeket képviselő nyugat-európai politikusok, valamint a sajtó is, előszeretettel nevezik az Orbán-kormányt az oroszok kiszolgálójának, a miniszterelnököt Putyin-bérencnek. Hazai balliberálisaink pedig, akik bő évszázada arra vannak kondicionálva, hogy a történéseket mindig az ellenségeink szemüvegén keresztül figyeljék, szívesen ráerősítenek erre a narratívára.

Megpróbálom összefoglalni, miért nem tudunk mi, igazságkereső nemzeti konzervatívok azonosulni azzal a válasszal, amit az Európai Unió döntő többsége adott a háború kérdésére. Spoiler: nem Orbán miatt, nem azért, mert ő a szánkba rágta az érveket, amiket mi visszaböfögünk. Egyedül is ki tudjuk találni, miként vélekedjünk valamiről. Ez sokszor egybeesik Orbán Viktor nézeteivel, illetve az övé a miénkkel. Vagyis nem igaz a másik oldal vádja, hogy mi elvtelenül követjük, a politikusainkat, szajkózzuk a szavaikat. Igazából a politikusaink úgy gondolkodnak, mint mi, innen az összhang. Megkérdezik, megértik, mit akarunk, és eszerint cselekszenek, mi pedig a szavazatunkkal megháláljuk, egyben megelőlegezzük a folytatást. A baloldalon ez igen nehéz, mert ott rühellik a saját politikusaikat, állandóan vitában vannak velük, ami nem érdem – nem »független objektivitás«, amiképpen ők előadják –, hanem a képviseleti demokrácia meg nem értése. Ha a pártok és a szavazók között ellentét van (»önálló vélemény«), akkor a pártok rosszul képviselik a szavazóikat. Ez látszik is azon, hogyan vélekednek utóbbiak az előbbiekről.

Az ukrajnai eseményeket illetően a nyugat három okot sorol fel, amelyek miatt szerintük – szó szerint bármi áron – segítenünk kell a kék-sárgákat. 

– A soha senki által pontosan nem definiált »európai értékek«, a demokrácia védelme. Mivel Ukrajna nyilvánvalóan távol áll egy kiforrott nyugati demokráciától – a korrupció mértéke, a fegyveres szabadcsapatok léte, az amerikai pénzből (ők maguk ismerték el) végrehajtott puccsok, a betiltott pártok –, ez az érv csak elfedni igyekszik azokat a nagyhatalmi és befektetői érdekeket, amelyek valójában támogatják a háborút. Miközben a feneketlen ukrán zsákba az EU önti a pénzt, tőlünk, a szövetség tagjaitól megvonja a jogszerűen járó kifizetéseket.

– Az orosz agresszióra adandó válasz. Kétségtelen tény, hogy egy állam katonai intervenciót indított egy másik állam ellen. Ez azonban gyakorta megtörténik a Földön a Közel-Kelettől Afrikáig, mégsem vezet be az EU szankciókat az agresszorral szemben. Amiképpen soha, egyetlen egyszer sem tette ezt meg az USA-val szemben, amely pedig az elmúlt évtizedekben – Trump elnökségét kivéve – rendszeresen bombázott vagy támadott meg független országokat. Ráadásul, a történelemben példátlanul, a szankciókat elrendelők – vagyis elvileg az aktív, senki által nem kényszerített fél – önként vállalt veszteségei nagyobbak, mint a szankciók célpontjáé, akit meg kívánunk gyengíteni. Olyan ez, mintha a lakásunkba behatoló betörőt azzal próbálnánk távozásra bírni, hogy hirtelen kést szegeznénk a saját feleségünk nyakának, hogy leszúrjuk, ha a betörő nem távozik. Erre mondaná Kund Abigél és Vlagyimir Putyin: »Nosza hát!«

– A területi integritás megőrzése a legnevetségesebb szempont. Ukrajna egy sosemvolt állam, 30 éve a Szovjetunió összeomlásakor mint egykori tagállam nyert önállóságot. Valamikori litván, lengyel, orosz, tatár, Habsburg és persze magyar területeket eszkábáltak össze a nagy Oroszország kovácsolta frigy, a Szovjetunió számára. Senki se gondolta, hogy majd egyszer ezek az államok ebben a formában függetlenek lesznek. Jellemzően Trianonban senki sem ágált a határok sérthetetlensége mellett, sőt. Aztán a II. világháború után újra megrajzolták azt a Közép- és Kelet-Európát, amelyik mindig azonnal szétesett, ha a körülmények módot adtak rá. De még a II. világháború utáni status quo-hoz képest sem védhető az ukrán álláspont, hiszen akkor a Szovjetunió határait rögzítették, Kárpátalját is a Szovjetunióhoz csatolták.”

Nyitókép: Kremlin Press Office / Handout /
ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 40 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Azért a derék posztoló is elgondolkodhatna azon, hogy nem mindegy, hogy egy puskacsőnek melyik végén vagyunk. Ha az USA megtámadja Irakot, az ugyan elég rémes dolog, de a célkereszt viszonylag távol van tőlünk. Ha viszont az oroszok megtámadnak egy államot, amely deklaráltan NATO-tag szeretne lenni, mi meg pünkt NATO-tagok vagyunk, akkor én túl közel érzem magam a célkereszthez ahhoz, hogy leszarjam az ügyet.

Értem, hogy filozófiailag és morálisan hely-hely meg puskacső-puskacső, de egzisztenciálisan mégsem mindegy, na!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés