Szívhang

2022. szeptember 21. 14:30

Veczán Zoltán

Huszonegyezer-kilencszázhét. Egy kisebb város – például Makó – teljes lakossága. Ennyi magzatot vetettek el Magyarországon tavaly. Különféle médiarítusok: harsány műbalhék és csatazaj nyomja el a világ szívhangját, nem csoda, hogy az az apró jogszabály-módosítás is, mely szerint az abortuszt tervező édesanyának igazolnia kell, hogy az orvos „a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt”, vagyis – általában – a szívhangot meg­mutatta, szélsőséges gyűlöletet szít.

Az ezredfordulóig a család fogalma még élvezett valamiféle védelmet a mindenható médiában, ahogy a gyermeké is – részint talán a tradicionális értékek még kevésbé szorultak vissza, részint pedig valószínűleg azért, mert a kapitalizmus e szakaszában úgy ítélték meg, hogy a család „jó fogyasztó”. A trend megváltozott, egyértelműen az urbánus, lehetőleg stabil párkapcsolattal nem rendelkező emberekről szeretnének és tudnak a lehető legtöbbet legombolni. Ha nincs család, nincs házasság, nincs kötődés a szülőhelyhez, akkor az potenciálisan kevesebb és felszínesebb emberi kapcsolatot jelent, ami pedig fogyasztásorientáltabb szemléletet és rugalmasabb, kizsákmányolhatóbb, mobilisabb munka­erőt eredményez. Naná hogy ez vált támogatandóvá a vállalatok által, amelyek saját hirdetéseiken kívül a médiában is ezt az értékrendet szeretik viszontlátni – a szingliéletmód, a fogyasztói kapcsolatszemlélet hirdetése (nem megjavítani, hanem kidobni) vagy éppen az iskolába vitt lmbtq-érzékenyítés mind-mind eszköz e cél eléréséhez.

A hasznos idióták és társutasok segédhada rögvest ugrik mindarra, ami ezt a fogyasztói idillt megtörné. Ha tűsarkúban mászkáló szőrös nőimitátorokat eresztenek rá az iskolákban a bizonytalan serdülőkre, az fontos érzékenyítés meg felvilágosítás, a hittan- vagy etikaóra viszont szegény gyermekek befolyásolása. Ha a Planned Parenthood kannibáljai ólálkodnak a tipródó kismamák körül, az csak informálás, ha meg kell hallgatni a magzat szívhangját, mielőtt döntenének az életéről vagy haláláról, az középkor, Gileád, diktatúra, és persze nőellenesség is. Társ­utasok a politikai pártok is, elvégre e kritikáknak a harsogásából lesz a szavazat, abból pedig a lóvé.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés