„Nem csak kenyéren és vízen él az ember” – írja a Máté evangéliuma. Ugyanakkor a „nem csak” kifejezés megmutatja, hogy a kenyérre és a vízre éppúgy szüksége van az embernek, mint a szellemi javakra. Sok szó esik manapság a Nyugat szellemi válságáról, a hagyományos értékek kiüresedéséről, az újmarxista irányzatok elnyomó jellegéről, a hazaszeretet, a hit és a család iránti elköteleződés visszaszorulásáról és arról, hogy a Nyugat a saját értékeit megtagadva képtelen lesz felvenni a kesztyűt a nála tettrekészebb civilizációkkal. Ráadásul – ahogy a Szentírás is rávilágít – nem csak szellemi természetű problémák nehezítik a helyzetet. Az erőforrások feletti kontroll szintén szükséges előfeltétele egy civilizáció jó teljesítményének, mint ahogy a Nyugat felemelkedésének története erre tűpontosan rá is világít.
Közhely, hogy a Nyugat civilizációs előnyét fejlett technikájának, iparának és katonai erejének köszönhette. Ezek létrejöttében persze szerepet játszottak az olyan értékvállalások, mint a világ megismerésének keresztény parancsa, majd a felvilágosodás tudományos és politikai programja. Ahogy mondani szokták, benne volt a lehetőség a Nyugatban, a sikerhez azonban másra is szükség volt: természeti erőforrásokra. Az energiahordozók intenzív használata nélkül a Nyugat sosem tett volna szert ekkora versenyelőnyre. Ahogy egymást követték az ipari forradalmak, úgy nőtt meg civilizációnk energiaigénye, ami újabb energiahordozók használatát vonta maga után. E források feltárásában és kiaknázásában a Nyugat mindig is élen járt. Ez adta sikerének anyagi alapját, amire aztán a szellemi alapokat építeni lehetett. Most azonban érvényesülni látszik egyfajta „elsőkből lesznek az utolsók” effektus. Energia-előállítás szempontjából fontos nyersanyagaink egyre inkább kimerülnek, s a külső területeken található erőforrások feletti ellenőrzés is kicsúszik a Nyugat kezéből.
Az 1900-as évek elején az öt legnagyobb energiahordozó-kitermelő között a nyugati civilizáció országait találjuk, az Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot, Németországot vagy Franciaországot, ma már csak az USA szerepel a top ötben. Európa jó pozíciója a kőolajra, a földgázra és – bizonyos kivételekkel – az atomenergiára épülő világrend alatt szépen elpárolgott. Hasonló a helyzet a 21. századi technológiához nélkülözhetetlen ritkaföldfémek esetében, ahol a kínai kitermelés egyedül meghaladja a következő országok teljes termelését.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az ENSZ hangsúlyozza: a tartós visszatéréshez nagyszabású újjáépítésre és munkahelyekre lenne szükség.
Amikor a hírek fegyverré válnak, az objektivitás pedig csak a manipuláció színtere, ideje a felszín alá nézni.
Január végén világszerte mozikba kerül a Melania című film, amely az Egyesült Államok first ladyjének életét mutatja be a beiktatást megelőző húsz napban.
Az amerikai kormányzat átfogó fellépésre készül az antifa-hálózatok ellen, a „szakértők” persze már aggódnak.
Miközben fogy Európa, Strasbourg új irányt mutat.
A jobboldali svájci médiavállalkozó fenyegetés helyett lehetőséget lát a tengerentúli tervekben.
Folyamatban van a büntetőeljárás.
Bart De Wever az Orbán Viktor által is emlegetett fekete humorral és szarkazmussal osztotta ki az őt lejáratni akaró Politicót.
