Ez a tartalmatlan melldöngetés viszont nem csak szükségtelen, de a történelem tanulsága, hogy elégtelen is.
Ha én lennék a honvédelmi miniszter, bizony bőszen gondolkodnék rajta, hogy mit tud ajánlani a magyar állam a huszon- és harmincéves korosztálynak, akik a honvédelem támaszai. Alanyi jogon járó magas színvonalú oktatást? Társadalombiztosításért cserébe állami egészségügyet? Elérhető saját lakhatást, hogy legyen mit megvédeni? Könnyű vállalkozási lehetőségeket, hogy érdemes is legyen? Óvodai férőhelyet a gyermekeiknek? Polgári életpálya modellt? Egyenlő versenyfeltételeket? A privát élet szuverenitását, ahol Facebook-posztokért senkit sem lehet kirúgni?
Hogyan lépne oda honvédelmi miniszter úr egy huszonéveshez, és győzné meg, hogy kockáztassa vagy akár áldozza az életét a Hazáért? Miért nem jobb elvándorolni, mint maradni és akár meghalni? Hogyan érdekelt a katonanemzet katonája ugyanabban, mint a honvédelmi minisztere?