A szív megállásnak nulladik percében, amikor a szervezet nem kap oxigént és a túléléshez szükséges tápanyagokat, beáll az úgynevezett klinikai halál. A vér nem kering tovább olyan létfontosságú szervekben sem, mint például a vese vagy a máj. Az agyba sem jut oxigén, így a klinikai halált követően nem sokkal bekövetkezik az úgynevezett agyhalál is. A huszadik század első felében, ha valakinek megállt a szíve, halottnak tekintették. Mára hatalmasat fejlődött a tudomány, rengeteg kísérlettel bizonyították, hogy
az élet és a halál közötti határvonal nem olyan éles, mint azt korábban gondolták.
Ebből pedig az is következik, hogy a keringés leálltát követően is – különböző gépekkel és eszközökkel – létfontosságú szerveket tudnak az orvosok működésben tartani.
Most a rangos Nature-ben megjelent vizsgálat eredményei arra engednek következtetni, hogy elképzelhető, a jövőben a transzplantációs szerveket még hosszabb ideig megőrizzék, mint az eddig sikerült (persze ez csak az első lépcső, rengeteg további vizsgálatra van még szükség). A Yale Egyetem kutatóinak ugyanis sikerült sertésekben még egy órával az állatok halála után is működésre bírni szerveket – írta meg az Index a BBC-re hivatkozva. A kísérlet óvatosan arra enged következtetni, hogy elképzelhető, az orvosok jócskán plusz időt nyerhetnek az életmentő szervtranszplantáció közben. A kísérlet olyan további rendkívül izgalmas kérdéseket vet fel, mint hogy ha bizonyos szerveket sikerült működésre bírni, vajon ezek körébe tartozhat-e az agy is? Mert ha igen, akkor még az sem kizárt, hogy az agyi funkciók visszaállítását követően, vagyis
az agyhalál, a teljes reménytelenség állapotának beállása után is visszahozzunk valakit az életbe.
Természetesen ez még messze van, de óriási előrelépés, hogy sejtszinten, egyelőre sertésekben működik.
Az ominózus kutatásról kérdeztük Piros Lászlót, a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika transzplantációs részlegének docensét, aki „rendkívül figyelemreméltónak” nevezte a kísérletet. Úgy véli, a kutatásnak köszönhetően a tudomány akár közelebb is juthat ahhoz, hogy a potenciális szervdonorok köre tovább bővüljön és így több alkalmas szerv álljon rendelkezésre. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy még további vizsgálatokra van szükség, hiszen az, hogy a technika sejt- és molekuláris szinten működik, még nem jelenti azt, hogy a szervek szintén is működjék.