segít a lelkiekre koncentrálni, bensőségességet teremthet.”
Hozzátette ugyanakkor: „Amit mindenképp el szeretnénk kerülni: hogy az istentiszteleteket és hittanórákat a pandémiás vészhelyzeti időkhöz hasonlóan ismét online tartsuk. Nem szeretnénk továbbá úgy kedvezményezetté válni, hogy olyan támogatásból fűtsük ki a templomainkat, gyülekezeti termünket, amiben mondjuk a kórházak, művelődési házak nem részesülnek. Egy ilyen kivételezés nem volna méltó keresztény küldetésünkhöz. Más volna a helyzet, ha szélesebbre tudná húzni a kedvezményezettek körét az állam.”
Fabiny Tamás szerint utólag igazolódik, helyesen gondolta úgy az evangélikus egyház, hogy mértéket tartson az intézmények átvétele terén. Számoltak ugyanis azzal: a fenntartásnak eljöhet később a böjtje.
„Azt is jól tettük – állapította meg –, hogy az elmúlt évtizedben, bár sosem dúskáltunk anyagi javakban, igyekeztünk tartalékolni forrásokat, ahol lehetett, komoly energetikai fejlesztéseket indítottunk el. Ez nemcsak anyagi megfontolások alapján történt, hanem mögötte teológiai felismerés is állt, hiszen a teremtettség védelme kiemelt feladat kell hogy legyen. Egyházi stratégiánk fontos eleme a fenntarthatóságra törekvés. Az evangélikus egyházat általában az adakozás, öngondoskodás, környezettudatosság, takarékosság irányába mozdítottuk el, tudatosítva az evangélikusokban azt, hogy élénk gyülekezeti hitélet csak az egyháztagok komoly anyagi támogatásával valósulhat meg. Ezen az úton kell továbblépni, ésszerűsítve a működést.”
Hozzátette, szeptemberben az Országos Presbitérium dönt arról, milyen központi egyházi támogatásokat tudnak adni a gyülekezeteknek. Miután kiderül, mire jutnak a tárgyalásokon az állammal, zsinatukon fogják tárgyalni az egyház költségvetésének esetleges módosítását.