Ha egész Európa elfogadta volna a 2021 júniusában tartandó EU-Oroszország csúcsra vonatkozó javaslatot, az azzal zárult volna, hogy Putyint teljes jogú partnerként ismerik el, és feloldják az Oroszországgal szemben 2014 után bevezetett szankciókat. Ha ezt a javaslatot – amelyet akkor Lengyelország, Litvánia, Lettország és Észtország blokkolt – elfogadják, Putyin garanciát kapott volna arra, hogy az EU nem tesz valós lépéseket Ukrajna területi integritásának védelmében.
Ha az Európai Unió 2015-ben elfogadta volna a migránsok elosztására vonatkozó javaslatot, az államok szuverenitásának alapvető elvét alkotó, a saját határai védelmére irányuló kemény politika helyett, ma egyre inkább a nemzetközi politika tárgyává, nem pedig alanyává válnánk. 2015-ben Putyin meglátta, hogy a migránsokat fel lehet használni az EU elleni hibrid háborúban, majd 2021-ben Alekszandr Lukasenkával együtt épp ily módon támadta meg Lengyelországot, Litvániát és Lettországot.
Ha 2015-ben a nyitott határok híveire hallgatunk, akkor ma még kevésbé lennénk ellenállók az újabb nagy válságokkal szemben.
Végül: ha egész Európa olyan mértékben és ütemben küldött volna fegyvereket Ukrajnába, mint Németország, a háború rég véget ért volna. Oroszország totális győzelmével. Európa pedig egy újabb háború küszöbén állna. Ugyanis Oroszország, felbátorodva ellenfelei gyengeségén, továbbment volna.
Ma minden Nyugatról érkező hang, amely az Ukrajnába tartó fegyverszállítások korlátozására, a szankciók enyhítésére, „mindkét fél” (azaz az agresszor és az áldozat) párbeszédre bírására irányul, Putyin számára a gyengeség jelét jelzi. Pedig Európa sokkal erősebb, mint Oroszország.