Hírszentség

„Az Amnesty International egyik nem régi jelentése szerint az ukrán hadsereg civileket veszélyeztetett, amikor katonai bázisokat létesített iskolákban és kórházakban. (Amnestyéktől szokatlan egy ilyen hír, de úgy látszik – hál’ Istennek! – ott is vannak kollégák, akiknek még számít Joseph Pulitzer örök érvényű kijelentése: »A hír szent, a vélemény szabad.«) A szervezet munkatársai három hónap alatt 19 olyan települést találtak, ahol az ukránok a polgári infrastruktúrát használták fedezékként a harci cselekményeikhez. (Beáll az ukrán rakétakilövő az iskola, kórház stb. udvarára, tüzet nyit, majd amikor jön a válaszrakéta, hírül adják: Az oroszok lövik a civileket!) »A védelmi pozíció nem menti fel az ukrán hadsereget a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartása alól« – közölte az Amnesty főtitkára.

Jellemző, hogy a kijevi amerikai és brit nagykövet elítélte az Amnesty híradását. A szervezet ukrajnai képviseletének vezetője pedig egyenesen lemondott, mert szerinte az Amnesty »az orosz propaganda céljait szolgálta, s nem vette figyelembe az ukránok álláspontját«.

Hírtrükközők nálunk is vannak. Hallgassuk csak Komjáthi Imre hordószónokot! »Önmagán kezdje a spórolást a kormány!« – süvítette a világba minap a szocialista rémhírterjesztő, a Rákosi-korszak itt felejtett hangulatfelelőse. – »Amíg nem telik a mentő- és tűzoltóautók megtankolására, addig ne hűtsék, fűtsék a karmelita kolostort se!« Nyomban jön a kormány válasza: szó nem igaz az egészből, a mentők és a tűzoltók többletköltségeit a költségvetés biztosítja. Az álhírterjesztőt természetesen följelentik. (Csak szólok: háborús időkben »felfüggeszteni« szokták.)”

Nyitókép/illusztráció: Serhii Hudak / NurPhoto / NurPhoto via AFP