„Hihetünk abban, hogy a nyugati világ azért bojkottálja Oroszországot, azért vonult ki onnan vállalataival, kultúrájával, mindennel együtt, mert az Ukrajna elleni háború erkölcsi alapállás dolga. Mondom, hihetünk ebben. Aztán gondolhatjuk azt is, hogy a nyílt vagy csendes háború a legkevésbé sem az erkölcsről szól, és a »háború kutyái«, a világgazdaság irányítói, a globalista szervezetek, valamint néhány megzabolázhatatlan milliárdos gyakorlatilag azt tesz, amit akar. Ha pedig kényük-kedvük szerint egész Európát az orosz gáz és kőolaj foglyává teszik, akkor az úgy is lesz, mert soha nem kockáztatnának három dollár veszteséget sem.
Én az utóbbi elképzelést vallom a magaménak. Most, az orosz–ukrán háború háttértörténetét felderítve is úgy tűnik, a háborús újjáépítés, a tulajdonok átszabása, egy-egy sérült, legyengült ország kifosztása sokszor a háború legbiztosabb, legkézenfekvőbb oka. Mert mit gondoljon az ember, amikor azt olvassa, hogy Ukrajna termőföldjeinek harmada immáron amerikai tulajdon és ellenőrzés alatt áll? Erkölcsi alapállás volna? Hogy a mi vállalataink keressék degeszre magukat, mi kebelezzük be egy távoli ország nemzetgazdaságát? Ha ezt erkölcsi üzenetnek véljük, akkor tényleg ideje az önvizsgálatnak: aki ugyanis nem lát tovább az orránál, annak felesleges politikai válaszokat keresnie a szeme előtt zajló eseményekre.”