Jaksity így folytatta:
„Magyarország nemhogy nem vetkőzte le szörnyű XX. századi múltjának elhordott ruházatát, hanem némileg átszabva újra magára kanyarította.
A szocialista tervgazdaság és a haveri kapitalizmus sajátos keveréke jött létre…”
Nem meglepő módon: a jól csengő 1984-es évben Jaksity apja a tervhivatalban volt beosztásban, előtte pedig Belgrádban volt diplomáciai kiküldetésben, ahova vitte a fiát is. A főbróker a végére a gátlásait levetkőzve „mániákus autodidaktának” és rendszerváltás elkezdőjének nevezte magát, feltehetően 1989–90-re utalva.
„Sokkal inkább azért, mert kihívásként, feladatként, mi több, küldetésként fogtuk fel, hogy az egyetem falai között és azon kívül – csak megjegyzem, önök előtt egy mániákus autodidakta áll –, megszerzett tudásunkat kamatoztatva és szorgalmunkra alapozva tegyük meg a tőlünk telhetőt azért, hogy egy jobb országban élhessünk. Nem zéró összegű játszmában, mások megkárosításával, hanem környezetünk és magunk együttes felemelésével gondoltuk ezt elérni. És így is cselekedtünk. Sajnos nem ez lett a követendő példa. A leggazdagabb magyarok jelentős része egykori állami vagyon romjain vagy a jelenlegit megcsapolva és EU-s támogatásokkal felturbózva éli felhőtlen vagy még inkább felelőtlen életét. Én önöknek azt mondom, kedves végzősök, hogy önök lesznek az a generáció, amelynek a feladata, amit mi elkezdtünk, a rendszerváltás végleges befejezése” – fogalmazott Jaksity.