Truss politizáló családból érkezett – és hosszú út vezetett számára a konzervatív körökig. Egész fiatalon a Liberális Demokraták tagja lett – tudják, a párt, amely vagy száz éve nem tud már választást nyerni, és leginkább értelmiségi szépelgők társasága, miközben hol a Munkáspárt, hol a Konzervatív Párt viszi el előlük a show-t.
A gyerekként Thatcher-ellenes tüntetésekre járó Truss egyenesen az oxfordi egyetemi liberálisok szervezetének elnöke, s a liberálisok országos ifjúsági szervezetének vezetőségi tagja lett, s afféle vonalas baloldali liberálisként egy máig fennmaradt szónoklatában,
1994-ben a brit monarchiával szemben kritikus, köztársaságpárti érzelmű beszédet mondott.
Truss ifjú liberálisként elmondott, monarchia-kritikus beszéde
Éles váltásnak tűnik ehhez képest, hogy alig két évvel később átnyergelt a Konzervatív Párthoz – amely egy évvel később óriási vereséget szenvedett Tony Blair feltörekvő Munkáspártjától, hogy több mint egy évtizedre sokak szemében a cikiség és maradiság zárványává váljon.
Truss pártváltását azzal magyarázza, hogy addigra kialakult, libertárius jellegű kisállam-pártiságát leginkább a Konzervatív Párt nézeteiben látta viszont. Váltását akkor és azóta is sokan elfogadták – saját édesapja viszont nem annyira. Truss maga mesélte el egyszer, hogy apja úgy gondolta,
a lánya csak afféle „alvó ügynökként” épült be a konzervatívok közé,
hogy majd belülről bomlassza a rezsimet. Amikor Liz Truss már konzervatív képviselőjelöltként kampányolt, édesanyja segített neki benne, édesapja viszont nem.
Pedig lehet, hogy a családi összefogás segített volna, Liz Trussnak ugyanis nem indult repülőrajttal a politikai karrierje. Miközben a Shellnek, majd a Cable & Wireless telekomcégnek kezdett dolgozni tanulmányai után, kétszer veszített önkormányzati választást és szintén kétszer parlamenti választást konzervatív jelöltként, mire végre 2010-ben, amikor David Cameron vezetésével hatalomra kerültek a konzervatívok, sikerült egy norfolki körzetet megnyernie.
Truss addig is a Reform nevű think tank vezetésében bekkelte ki az éveket, ahol az iskolák követelményeinek szigorításáról – különösen a matematika tanításának fejlesztéséről –, az utcai bűnözés elleni fellépésről és a brit versenyképesség erősítéséről adott ki írásokat.