Nem tudok, de ma már máshol van a hangsúly. És bevallom, nem különösebben foglalkoztat azoknak az aggálya az átnevezések körül, akiknek korábban nem volt problémája a tanácselnöközéssel és az elvtársozással...
Sokan kritizálják az Országgyűlés döntését, a leggyakoribb vád, hogy a döntés gumicsont, ami eltereli a figyelmet a mindennapi problémákról. Mi a valódi célja a változásoknak?
Vissza a gyökerekhez, vissza az eredethez, vissza a természetes dolgokhoz – ez a változtatás lényege. A problémákról aligha akarja vagy tudja a kormány elterelni a figyelmet, naponta a háborúval, a biztonsággal, az energiaellátással, a rezsicsökkentés, a munkahelyek, a családtámogatások, a nyugdíjak megvédésével foglalkozik. Emlékezzünk csak vissza, amikor 1990-ben megalakult az Antall-kormány, mekkora hisztéria volt abból, hogy a Szent Koronával ékesített magyar címer került vissza nemzeti jelképeink közé, noha józan ésszel mindenki azt mondta, hogy ez a normális. Emlékezzünk az akkori hangokra, amelyek szerint ez felesleges volt, vagy azokra, amelyek egyenesen micisapkának gúnyolták nemzeti ereklyénket!