Az egymásra halmozódó botrányok hullámai végül elsüllyesztették Boris Johnson miniszterelnöki karrierjét. Nagy törés ez a konzervatívoknál, ami egy hosszú válság kezdete is lehet. De hogyan jutottak el idáig?
Ezt már nem élte túl. Boris Johnson, az Egyesült Királyság miniszterelnöke ismét életveszélyes helyzetbe került egy embere által elkövetett zaklatási botrány miatt,
Hogyan jutott idáig a szőke Macbeth?
A konzervatívok számára alighanem nyilvánvaló volt 2019-ben, amikor a párt élére választották, hogy a következő időszak egyáltalán nem lesz sétagalopp. A brexit-tárgyalások lényegében zátonyra futottak, Theresa May addigi miniszterelnök le is mondott emiatt, az afféle politikai virtuóznak – és mindenképpen különcnek – számító Boris Johnson pedig nem is ígért mást, mint egy rázós utazást az Európai Unióból való kilépésig.
Ám a turbulencia a brexit napja után sem ért véget igazán. Boris Johnson kormánya kénytelen volt bemutatni egy nagyon kellemetlen hátraarcot koronavírus-ügyben – sokan talán már nem is emlékeznek, a szigorú karanténszabályok jellemezte brit járványvédelmi intézkedések pedig talán háttérbe is szorították azt a tényt, hogy Boris Johnson és kabinetje eredetileg lezárásellenes volt –, de ezután hetekig arról cikkeztek az újságok világszerte,
Más botrányok mellett a Mandiner is részletesen foglalkozott a Downing Street 10-ben rendezett karanténbulik körül kialakult óriási botránnyal, ami politikai értelemben majdnem Boris életébe került.
A bulibotrány miatt Boris Johnsont meg is bírságolták, ami önmagában is példátlan a brit miniszterelnökök történetében, de a botrány annyira megrengette Johnson amúgy sem kifogástalan renoméját, hogy a múlt hónapban még egy bizalmatlansági indítványt is indítottak ellene a parlament alsóházában. A brit parlamenti bizalmatlansági indítvány annyiban eltér például a magyartól, hogy itt nem szükséges megnevezni a lemondatni kívánt miniszterelnök vágyott utódját. Ez a magyar miniszterelnöknek egyfajta védőhálót nyújt, Boris viszont nem bízhatott benne. Végül nem is volt rá szükség: Johnson túlélte a bizalmatlanságit.
Ez persze csak a legritkább esetben jelenti azt, hogy minden visszakerül a rendes kerékvágásba, és hogy innentől újra egységes a párt Boris Johnson mögött. Sőt.
Június végén lemondott tisztségéről Chris Pincher, a konzervatívok whiphelyettese. A whip feladata a brit parlamentben többek között a frakciófegyelem betartatása, vagyis Pincher viszonylag fontos figura volt a konzervatívok között. A lemondását azzal indokolta, hogy előző este túlságosan is berúgott, és ezzel kellemetlen helyzetbe hozta saját magát és másokat is.
Ilyesmi persze bárkivel előfordulhat, ha kicsit túl sokat iszik, de Pincherrel az történt, hogy sakálrészegen megfogdosott két másik férfit, akik történetesen nem kértek a politikus közeledéséből. Pincher „életműve” egyáltalán nem mentes az ilyen incidensektől: 2017-ben egyszer már lemondott a kormányban viselt tisztségéről – hasonló okból –, sőt, egy egykori brit olimpikon még 2001-ből is megvádolta szexuális zaklatással.
Pincher egyértelműen Johnson bizalmi emberének számít, hiszen a kezdetektől fogva fontos funkciókat töltött be, s a kabinet idén februári átrendezését is túlélte. Ez a whiphelyettes viselt dolgait ismerve egyébként sem vet túl jó fényt a miniszterelnökre, abban a tekintetben pedig különösen nem, hogy
ám a kormányfő mégis úgy döntött, hogy kitart mellette.
Johnson ezt kedden be is vallotta a BBC-nek: „Szörnyű hibát követtem el” – fogalmazott a közszolgálati adónak. Mindhiába.
Az interjú megjelenését követő percekben Johnson két minisztere is benyújtotta a lemondását. Nyilvánosságra hozott leveleikben mindketten arra utaltak, hogy bár élmény és megtiszteltetés volt Johnsonnal együtt dolgozni ebben a turbulens időszakban, van az a pillanat, amikor a párt érdekei előbbre valók a személyes benyomásoknál. Ez persze nem is olyan burkolt üzenet Johnsonnak: a párt érdeke az lenne, hogy te is fogd a kalapod meg a Shakespeare-köteteid, és hagyd hátra a Downing Street 10-et.
A miniszterelnök erről természetesen hallani sem akart a szerdai nap folyamán. Kijelentette: ő folytatni akarja a munkát, és egyébként sincsen senki, aki képes lenne utánozni a választási sikereit, ami alighanem még helytálló kijelentés is. A párttagok azonban nem akarták ezt tudomásul venni.
köztük több kormánytisztviselő is, így gyakorolva nyomást Johnsonra. Este többen is – Priti Patel belügyminiszter és Nadhim Zahawi frissen kinevezett pénzügyminiszter is köztük volt – a Downing Street 10-be zarándokoltak, hogy rávegyék a miniszterelnököt a lemondásra, amiről Johnson eleinte hallani sem akart.
A miniszterelnök mindvégig arra hivatkozott, hogy olyan választói felhatalmazás van a háta mögött, amit egyetlen lehetséges utódja sem tudna felmutatni. A süllyedő Johnson-hajót elhagyó miniszterek és kormánymegbízottak döntéseire reagálva
és kisebb vérengzést rendezett a kabinet még megmaradt tagjai között, miközben újabb, lojális személyeket nevezett ki a megüresedett pozíciókba.
A helyzet nehézségét az adja, hogy a konzervatívok még akkor sem nagyon tudták volna eltávolítani a pozíciójából Johnsont, ha nagyon szerették volna. Ennek az a bizalmatlansági indítvány az oka, amit a miniszterelnök nagy nehezen túlélt a múlt hónapban. Egy újabb bizalmatlansági indítvány indításához fontos szabálymódosításokra lett volna szükség, amikre első körben csak a jövő héten lett volna lehetőség.
Boris Johnson végül úgy döntött, hogy elébe megy az eseményeknek, s csütörtök délután bejelentette, hogy
A Downing Street 10 előtt tartott sajtótájékoztatóján a miniszterelnök elmondta, hogy nagyon sajnálja, hogy nem sikerült meggyőznie a párttársait arról, hogy nem szabad most feladni, hiszen olyan demokratikus felhatalmazás áll mögöttük és olyan eredményeket sikerült elérniük, amik nem minden kormánynak adatnak meg.
Johnson bejelentése nem volt meglepő, de a kritikusai sem lehetnek teljesen elégedettek, hiszen a konzervatívok közül sokan – vezető politikusok is – a miniszterelnök azonnali távozását követelték. Johnsontól a párt csak akkor tud majd végleg megszabadulni, ha már kiválasztották az utódját a párt élére, ami hosszabb folyamat is lehet. A folyamat menetrendjét majd csak a jövő héten fogják közölni.
Dicstelen vég ez Boris Johnsonnak, ugyanakkor talán éppen olyan, amilyen az egész politikai pályafutása volt: egy turbulens út váratlan fordulatokkal, különcségekkel, nagy botrányokkal és valóban emberi pillanatokkal kikövezve.
Fotó: DANIEL LEAL / AFP
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
Franciaország és Nagy-Britannia is a kardcsörtetők között volt az elmúlt években. A NATO-hadgyakorlatok viszont szomorú valóságot tükröznek.
Al Carns szerint „a háború árnyéka kopogtat Európa ajtaján”.
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
Televíziós üzenetben szól a nyilvánossághoz III. Károly király.
Keir Starmer és Mette Frederiksen migránsok millióinak küldött kemény üzenetet.
A helyiek ünneprontó „Grincs-akcióval” vádolják a liberális demokraták vezette helyhatóságot.
Három és fél perc után le is cserélte a szövetségi kapitány.
Ha a mindennapokban megtanulunk így figyelni, akkor nem ér váratlanul az sem, „amikor majd eljön az idők teljessége”, és azok között leszünk, akiket felvesznek, nem pedig azok közt, akiket otthagynak – ez az advent valódi ajándéka.
