Mi lesz a következő vajon? Guy Verhofstadt a Wishről próbálja megrendelni a magyarországi választások eredményét. Miközben eleve nem világos, mi is az elképzelés. A petíció azért követeli a vétójog megszüntetését, merthogy akkor gyorsabban lehetne határozott lépéseket hozni például Putyinnal szemben. Ehhez képest az első 7 nap alatt mintegy 4985 aláírást sikerült összekalapozni (Verhofstadtot egyébként 645 ezren kedvelik a Facebookon). Hány hónapig tart vajon a gyűjtés a tervek szerint, szem előtt tartva, hogy az Európai Unióban nagyjából 447,7 millióan élnek? És az uniós szerződések melyik cikke rendelkezik arról, hogy amennyiben egy amerikai weboldalon összegyűlik adott számú, ismeretlen eredetű és kétes hitelességű aláírás, akkor haptákba vágja magát az Európai Tanács, és többségi szavazással eltörli az egyhangú szavazás hatályos szabályát?
Ha a drága jó Guy Verhofstadték valóban azt akarnák, hogy fájjon Putyinnak, méghozzá mihamarabb, akkor nem petíciókkal bohóckodnának, hanem odaszólnának az oly együttműködő saját kormányaiknak, hogy Orbán ide vagy oda, saját hatáskörben zárjanak el minden vonatkozó csapot, most. Annál putyinistább húzás kevés van, mint hogy az orosz fosszilis tüzelőanyagok húsz legnagyobb importőre közé tartozó uniós bezzegországok döntéshozó pozícióban lévő politikusai (Belgiumtól Németországon át Spanyolországig) a top20-ba be se férő Magyarország elleni online aláírásgyűjtéssel és Facebook-posztokkal növelik az áramfogyasztást. Mennyivel vagányabb lépés lenne offline mozgalmat indítani, buzdítva mindenkit, akinek elege van az okvetlenkedő Orbánból, hogy tiltakozásképpen csak azért is, proaktívan kapcsolja ki a saját kazánját.
A petíció aláírói közül egyébként többen is azzal indokolják csatlakozásukat, hogy a kétharmados döntéshozatal az igazán demokratikus: ha valahol valakik kétharmaddal eldöntöttek egy kérdést, akkor senki ne akarja antidemokratikusan felülírni a többségi álláspontot. Egyetértünk.”