Ugyan újságírók szerint bizonyos sikereket elérni – például „higgadtan" tudott kezelni két Covid-hullámot, igaz, már az oltások megérkezte után, s egy olyan sajtóval a háta mögött, mely nem követelte a fejét –; noha legfőbb „sikere" nyilván annyiban merült ki, hogy képes volt megdönteni minimális támogatottsággal – két képviselővel a 120 fős Kneszetben – egy erős nemzeti szuverén vezetőt. (Bennettről korábban itt írtunk portrét).
Mint emlékezetes, a legutóbbi választásokat követően Benjamin Netanjahu és az őt leváltani akaró ellenzéki blokk is udvarolt Bennett hét képviselői helyéért, majd Bennett az utóbbit választotta, és beiktatták koalíciós kormányát, ahol rotációs megállapodása szerint később – magyar származású – külügyminisztere, Jair Lapid követte volna.
A kormány a kezdetektől fogva kétfős többséget élvezett volna,
de amikor a Jamina egyik képviselője inkább a kormány ellen szavazott, többségük egyenesen egy főre olvadt. Így lényegében minden egyes képviselőre szükség volt minden döntéshez, ami a kezdetektől fogva gyengévé tette a koalíciót – emlékeztet Amir Tibon a liberális Há'árecben.
Bennett kritikusai azt állították, hogy megszegte ígéretét, mikor összeült a baloldallal és az arabokkal. Bennett szerint fő ígérete az volt, hogy megkíméli az országot az ötödik választástól három éven belül. S bár a kormány sikeresen fogadta el költségvetését 2021 végét – ami fontos próba volt, hiszen e nélkül nem maradhatott volna helyén a kormány –, rövidesen újabb képviselő ugrott ki a Jaminából, s innentől fogva a kormány napjai meg voltak számlálva.