A 2020-as évek kulturális forradalma a digitális minimalizmus lesz. Vissza kell találnunk a totális magányhoz, a telefon nyomkodása nélküli beszélgetésekhez és a nehéz fizikai munkával töltött szabadidőhöz, nem fokozatosan, hanem egyetlen lépésben – vallja egy fiatal amerikai matematikus.
Cal Newport a washingtoni Georgetowni Egyetem matematikusa. Alig negyvenesztendős korában elmondhatja magáról, hogy nyolc elképesztően népszerű életvezetési könyvet írt, mindegyiket a modern technológiák szerepének egészséges és hatékony korlátozásáról a mindennapjainkban. Egyik kedvencem, a 2016-os Deep Work (mély munka) azzal foglalkozott, milyen módszerekkel tudunk fókuszáltak – s ezáltal hatékonyak – maradni a munkában, miközben minden irányból egyre többféle inger tesz erőszakot a koncentrációs képességünkön. Newport legutóbbi kötete, a Digital Minimalism (digitális minimalizmus) már egyfajta kulturális mozgalom nevét viseli. Szerzőnk szerint az okostelefon előtti életminőség és „analóg kontroll” a kellő tudatosság mellett bárki által visszanyerhető, sőt ez lehet a 2020-as évtized egyik izgalmas új trendje.
A technológia tudati veszélyeinek kritikája természetesen a legkevésbé sem új jelenség. Platón komolyan aggódott amiatt, hogy a kimondott szóról az írott szóra való áttérés jelentős értékvesztést okoz a szövegekben. Martin Heidegger később a kézírást féltette a „bűnös” írógéptől, a televízió életszervező hatásának veszélyeiről mint a csendes szemlélődés elleni merényletről pedig már az 1940-es években részletes elemzést adott közre Thomas Merton trappista szerzetes. Napjaink szélsőségesen technológiafüggő életvitelét mégsem intézhetjük el annyival, hogy a korábbi újításokból sem kerekedett katasztrófa. A Szilícium-völgyben ugyanis hatalmas mennyiségű tőke és tudás áll rendelkezésre az emberi tudatot manipuláló algoritmusok létrehozására és örökös továbbfejlesztésére, ami már össze sem hasonlítható az átlagember korábbi kitettségével.
De nem csak Trump viselkedése érintette meg, új könyve athéni bemutatóján elárulta, előfordult, hogy sírva fakadt a görögországi gazdasági helyzet miatt.
Az erdőn akkor történhet az emberrel valami lényeges, ha felveszi a tempóját. Erről szól lényegében Végh Attila A belső őserdő című könyve.
A nyár egyik legvidámabb családi programja lehet az Árnyék nélkül című Czimra-tárlat megtekintése. Petri Lukács Ádám írása.
Åsa, egy harminc év körüli fiatalember édesanyja felajánlja fiának és menyének, hogy lakjanak náluk, amíg kis lakásukat felújítják. Így kezdődik el az a rettenetes családi dráma, amelyben lépésről lépésre menthetetlenül megmérgeződik mindenki viszonya mindenkivel.
Vágyik-e rá a mesterséges intelligencia, hogy hasson és gyönyörködtetni tudjon? Megtanulhatja-e, mit jelent az erőfeszítés, pláne a reménytelen küzdelem? Lesz-e saját ízlése? Akarná-e valaha is meghódítani egy nő szívét? Ha nem, akkor örökké képtelen lesz arra, hogy átvegye a művészek helyét – érvel új könyvében egy ifjú indiai gondolkodó.
A Tisza Párt elnöke minden fontosabb megnyilvánulását a gyűlöletkeltésre építi.
A kínai fogyasztók körében hatalmas lojalitás épült ki a hazai márkák iránt, például mióta a Huaweit amerikai szankciók sújtják, sok vásárló hazafias gesztusként a cég termékeit választotta az Apple helyett. A „Made in China” immár a megbízhatóság és az innováció szinonimájává vált a hazai piacon, amit mutat az is, hogy a kínai televízió- és háztartásigép-márkák, a Haier, a Hisense, a Midea és társaik az eladásokat tekintve belföldön rég megelőzték az egykori nyugati kedvenceket.
Biztos, hogy minden digitális interakció végén szükség van a szentimentális zárszóra?
