mint azt a jemeni szandálos ellenállók által megfutamított szaúdi gépesített egységek példája mutatja.
Magas morálú és összeszokott alakulatokat azonban nem lehet egyik pillanatról a másikra felállítani. Valószínűleg ezt ismerte fel az ukrán politikai vezetés is, amely a jelek szerint változtatott az „egy lépést sem hátra!” hozzáállásán. Bár biztosat nem tudni, a jelek szerint megindult az ukrán hadsereg legütőképesebb egységeinek kivonása megerősített állásaikból. Ezt akár az elszenvedett súlyos veszteségek váltották ki, amelyet az ukrán vezetés is kénytelen volt elismerni, akár a bekerítéstől való félelem – de egyértelműen megmozdult a front Kelet-Ukrajnában.
Ugyan az ukrán veszteségekről kevesebb szó szokott esni, azonban az utóbbi időben több olyan információ is napvilágot látott, amely legalábbis kérdéseket vet fel az ukrán fegyveres erők élőerő utánpótlásának helyzetével kapcsolatban. Ilyen például, hogy nemrégiben lecserélték a területvédelmi, azaz tartalékos erők főparancsnokát, illetve az a tény, hogy a Kijev környéki visszavonulások után egy tartalékos egység érte el az orosz határt. Hozzátéve a Zelenszkij elnökre nem jellemző csendet, illetve a jelentős veszteségek beismerésén túl a sorköteles korú férfiak számára Ukrajna elhagyását megtiltó rendelkezés elleni aláírásgyűjtést,
elég komor kép sejlik fel.
Hiába írták alá viszonylag kevesen petíciót, és hiába mondta azt az ukrán állami hírügynökség, az UNIAN hasonló kérdésére a válaszadók mindössze 41 százaléka, hogy támogatja a felvetést, maga a javaslat megjelenése is komoly gondokat feltételez.