Mindketten elfoglaltak. Régebben, amikor a gyerekek kisebbek voltak, hogyan oldották meg a jelenlétet?
Logisztikában már elég rutinosak vagyunk. Ha tehettük, mindig ketten vittük óvodába a gyerekeket. A családi feladatokat közösnek tekintjük. Mindig az végezte el kettőnk közül, aki éppen tudta. Számomra természetes volt, hogy én is pelenkázok, etetek, öltöztetek, mesét olvasok vagy sétálok, játszom a gyerekekkel. Ezt nem segítségnyújtásként éltem meg, nekem is rengeteget ad, hogy ilyen élő kapcsolatom van velük pici koruk óta. Már nagyok, nem igénylik azt az intenzív jelenlétet, mint régen, így ma már az is belefér, hogy elmenjünk kettesben sétálni, vacsorázni, sőt olyan is megesett, hogy el tudtunk utazni. Arra törekszünk, hogy a gyerekeinknek olyan mintát, útravalót adjunk, amely tartást és kapaszkodót nyújt az életükben. Amikor az első fiunk született, bevallom, még elgondolkoztam, hogy bent legyek-e a szülőszobában. Aztán megbeszéltük, hogy ott leszek. Életem legjobb döntései közé tartozik, hogy mindhárom gyermekem születésénél ott voltam. Férfiként nehezebb megélni a várakozást és felkészülni a gyerek érkezésére, de lehet tudatosan készülni rá. Később, az első pár hónapban még nem tudunk mindent megcsinálni a gyerek körül, de nagyon sok mindent igen. Az én tapasztalatom szerint megéri apaként a lehető legtöbbet jelen lenni az első pillanattól. A szeretetet, a figyelmet a gyerekek az édesapjuktól is igénylik, és értékelik is, ez a köztünk lévő bensőséges, bizalmi viszony alapja. Tegnap például a tizennégy éves lányunkkal kettesben vacsoráztunk a teraszon. És egy jót beszélgettünk. Jó érzés megélni, hogy a gyerekeink bíznak bennem, megosztják velem akár még a belső vívódásaikat is.
Mit lehet tudni a három gyermekükről?
A legnagyobb, Ádám már felnőtt, tizennyolc éves, idén érettségizik. Készül az egyetemre. Érdekes, izgalmas volt látni azt, ahogyan pályát választott magának. Végül műszaki területre megy, a matematika és a fizika nagyon érdekli, mellette pedig a dobolás a szenvedélye. Tamás tizenhat éves gimnazista. Kiválóan sportol, ő is szereti a zenét, ezen a területen nagyon tehetséges. Gitározik, dalszövegeket ír, mellette pedig egy extrém sportnak, a parkournak hódol. Kata lányunk tizennégy esztendős. Igazán segítőkész lány. Ő röplabdázik és zongorázik. Mindhárman református iskolába, a Baár–Madasba járnak.
Ön sosem gondolkozott politikai szerepvállaláson?
A politika annyiban része az életemnek, hogy a pénzügyi piacot sokszor politikai döntések is befolyásolják, mozgatják, ezért naprakésznek kell lenni mind a hazai, mind a nemzetközi politikai kérdésekben. Kati aktív közéleti szerepvállalása miatt természetesen én is közelebbről követem a belpolitikát. Személyesen azonban soha nem vágytam politikai feladatra.
Mit szólt, amikor megtudta, hogy a felesége lesz a köztársasági elnök?
Arra gondoltam a büszkeség mellett, hogy ez a családunk szempontjából is fontos, generációkon átívelő történet, olyan örökség, amelyből az unokáink, a dédunokáink is építkezhetnek. Mert bizonyos, hogy tartást ad majd nekik, amikor megtudják, hogy a nagymama vagy a dédnagymama egykor Magyarország köztársasági elnöke volt.
Hallgatom családról, gyerekekről, azt is, hogy milyen tisztelettel beszél a feleségéről, a házasságáról. Mi a titkuk?
Kati és én számtalan olyan tulajdonsággal bírunk, amely a másikban kevéssé van meg. Így jól kiegészítjük egymást. Tudjuk, mi az, amiben az egyikünk, mi az, amiben a másikunk megközelítése a jobb. A család és a gyereknevelés terén viszont olyan közös, sziklaszilárd alapelvek mentén működünk, amelyek mindkettőnk számára szentek és sérthetetlenek. Ugyanazt gondoljuk a gyermeknevelésről, ez a következetes, ellentmondásoktól mentes értékrend roppant fontos nekünk. Nem mondunk ellent egymásnak a gyerekek jelenlétében. Ha valaki kimond valamit kettőnk közül, annak úgy kell történnie, még akkor is, ha utólag kettesben megvitatjuk. Fontos, hogy a gyerekek egységes szemlélettel találkozzanak, mert hamar észreveszik, ha a szülőknél egy kérdésben nincs egyetértés, s a maguk módján ki is használják.
Sziklaszilárd alapelveket vallanak a gyermeknevelésről, ehhez türelemre, alázatra és önzetlenségre van szükség minden egyes napon.
Mindketten azt valljuk, amit Simone Weil francia filozófus mondott egyszer: „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.” Ez az idézet szerepelt az esküvői meghívónkon is, és azóta is vezérfonala az életünknek. Arra törekszünk, hogy akár mindennap tudatosan építsük a kapcsolatunkat, és egymásba kapaszkodva menjünk azon az úton, amelyet anno a Rába partján, a kenutúrán közösen választottunk.
Veres István
1974-ben született. Házas, felesége Novák Katalin, Magyarország köztársasági elnöke. Három gyermeket nevelnek, Ádámot, Tamást és Katát. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen (ma Corvinus) végezte, ahol közgazdászdiplomát szerzett. 2000 óta a Magyar Nemzeti Bank munkatársa, 2013 óta vezeti a Pénz- és devizapiaci igazgatóságot. Angolul és németül beszél. Szabadidejét vitorlázással, hegymászással, horgászással tölti.
1974-ben született. Házas, felesége Novák Katalin, Magyarország köztársasági elnöke. Három gyermeket nevelnek, Ádámot, Tamást és Katát. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen (ma Corvinus) végezte, ahol közgazdászdiplomát szerzett. 2000 óta a Magyar Nemzeti Bank munkatársa, 2013 óta vezeti a Pénz- és devizapiaci igazgatóságot. Angolul és németül beszél. Szabadidejét vitorlázással, hegymászással, horgászással tölti.***
Tettekre készülök, nem gesztusokra – Novák Katalin a Mandinernek – Szalai Laura és Kacsoh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban
Nyitókép: Földházi Árpád