Demjén Ferenc szerint „hiába gúnyolódnak Orbán békemisszióján”
A zenész őszintén értékelte a kormányfő törekvését a békére, miközben az EU-t komoly kritikával illette.
Az ellenzéknek vissza kell szereznie a saját kétmilliós szavazótáborának a bizalmát – mondja az LMP új frakcióvezetője, akivel beszéltünk Gyurcsányról, MZP-ről és az orosz-ukrán háborúról is.
Mi történt a választáson? A Mandiner a magyar nyilvánosság neves szereplőit kérdezi meg új sorozatában a választás tanulságairól. Újabb interjúalanyunk: Ungár Péter, az LMP parlamenti frakcióvezetője.
***
Elbukott előválasztás Szombathelyen, választási kudarc, majd DK-s kiegészítésre szoruló LMP-frakció – ez az elmúlt hónapok mérlege. Viszont frakcióvezető lesz. Vagyis Ungár Péter mindezek dacára előre megy, nem hátra?
Szerintem nem erről van szó. Az LMP számára persze bizonyos szempontból csoda, hogy újra lehet képviselőcsoportunk, másrészt új esély nyílt arra, hogy visszataláljunk oda, ahonnan jöttünk, elsősorban a tartalmi mondanivaló tekintetében. Mindenben nyilván nem fogjuk ugyanazt mondani, mint mondjuk 2015-ben.
Akár az alapító Schiffer András is visszatérhet?
Andrással szinte napi kapcsolatban vagyunk, politikáról is szoktunk beszélni, vitázunk is, miközben sok mindenben hasonlóan gondolkodunk.
És hogy lehet visszatérni az alapokhoz úgy, hogy közben a kezdetekkor az LMP által is erősen kritizált Gyurcsány Ferenccel szövetkezett a párt?
Azért annál voltak ideológiailag markánsabb állításaink, mintsem hogy a jelenlegi vagy az előző miniszterelnököt mennyire szeretjük vagy nem szeretjük. Én a mondanivalóra helyezném a hangsúlyt. Remélem, ez a beszélgetés is alkalmas lehet arra, hogy
Nem kizárt. Ám négy évente felmerül, s így van ez most is, hogy mekkora tehertétel az ellenzék számára Gyurcsány. Nem az?
Amikor 2018-ban a pártom egy része hasonló megfontolásból nem akart vele összefogni, akkor bizonyos emberek elkezdtek minket Fidesz-bérencezni. Ugyanők most azért Fidesz-bérencezik az LMP-t, mert éppen nem gyurcsányozunk. Ha valaki ezt érti, hívjon meg egy sörre! Megjegyzem, ebben a helyzetben sokat már nem segít a gyurcsányozás.
És a „márkizayozás”?
Schiffer Andrást nyomán: Márki-Zay Pétert talán eleget szidtam, ebben az interjúban nem fogom többet, mert kicsit olyan méltatlan már őt bántani.
Az Inforádióban azt nyilatkozta a vereség kapcsán, hogy most „népszerű különböző ellenzéki pártelnököket meg volt miniszterelnököt ilyen felelősként megtalálni, de azt abszurdnak tartja, hogy a miniszterelnök-jelölt maga úgy érzi, ő hiba nélküli ebben a folyamatban”. Most épp pártot alapít. Erről mit gondol?
Nem esélytelen a politikában, hiszen sokan gondolják azt Magyarországon, hogy a piacnak mindig igaza van, illetve vannak, akiket érdekel mondjuk az, hogy ki az Európai Néppárt tagja, s ki nem. Az én politikai közösségem nem tartozik közéjük.
MZP a vereség egyik okaként a távolmaradó Jobbik-szavazókat jelölte meg. Jogosan?
Ez ilyen formában tényszerűtlen. Nem csak jobbikos, hanem másmilyen szavazókat is elveszített az összefogás. Különben nem jön ki a matek. A Havanna-lakótelepre mindenképp kitérnék ennek kapcsán, ahol Gyurcsány már nyert korábban, most pedig csúnyán elveszítettük. A Fidesznek átengedtük azokat a jóléti kérdéseket, amikről a baloldalnak szólnia kellene.
Vagyis a Fidesz megoldást talál olyan problémákra, amikre a baloldalnak illene?
Szerintem igen. Ettől függetlenül rengeteg kritikát lehet megfogalmazni a kormány szociális jellegű intézkedéseivel kapcsolatban. Miközben a Fidesz rengeteg anyagi erőforrást biztosít a gyermeket vállaló családok számára, szerintem valamit kaphatnának egyszer a gyermektelenek is. Erről például beszélhettünk volna a kampányban. Aztán: az állami szektorban, például a tanároknál vagy a gyermekgondozóknál drámaian rossz a bérezés, személyes hivatásomnak tartom, hogy erre felhívjam a figyelmet.
Vállaltan jó anyagi háttérrel miért éppen a szociális szféra a kiemelt szakpolitikai területe?
A képviseleti demokrácia lényege, hogy az ember nem saját magával, hanem az emberek problémáival foglalkozik. Éppen ezért tartom méltatlannak és feleslegesnek a parlamenti munka és a bizottsági helyek bojkottjáról szóló diskurzust is az ellenzéki pártok között. A képviseleti demokráciával ellentétes, hogy az egyes politikusok a saját nyűgjeikkel, vagyis önmagukkal foglalkoznak, s nem azokkal, akik rájuk szavaztak. Az átlag szavazópolgárt nem érdekli, ki lesz a mentelmi bizottság alelnöke.
A „ki kivel van, kinek mi jár” típusú hozzáállás is vezethetett a bukáshoz?
Abszolút. Folyton magunkról beszéltünk, nem az emberekről.
Tizenkét éve ez megy. Most is. Hadházy Ákos szerint szinte áruló, aki részt vesz a parlamenti munkában.
Az ilyen felvetésekre nem tudok úgy válaszolni, pláne nem egy kormánypárti médiumnak, hogy ne mondják rám utána, milyen szörnyű kollaboráns vagyok. Mégis: belülről ismerve az alakuló üléssel kapcsolatos tárgyalásokat, nem látok olyan átmeneti lehetőséget a „felveszem a mandátumot” és a „nem veszem fel a mandátumot” álláspontja között, aminek a belső koherenciához bármilyen köze lenne. Hiszen csak ez a két opció lehetséges. Mi előre elmondtuk, hogy az előbbit választjuk.
Visszatérve a Havanna-telep „elvesztésére”, annak mi lehetett még az oka a baloldali üzenetek hiánya mellett?
Több más, korábban erősen szocialista helyen is kikaptunk. Az okok kapcsán felmerült a médiafölény is, ami létező dolog, de a Havanna- vagy a szombathelyi Derkovits-lakótelepen is be van kötve az internet, van ATV meg RTL Klub. A volt MSZP-s Gőgös Zoltánt idézve: hiába voltak jó programelemeink, azokat nem fordítottuk le a választópolgárok nyelvére, illetve nem is nagyon beszéltünk róluk. Nemhogy a jóléti ígéretünk hiányzott, az emberek pénztárcájával és megélhetésével kapcsolatos gondolatunk sem volt.
Pedig a háború kitörése után nem sokkal MZP tartott egy programbemutatót, amelyen szinte minden társadalmi rétegnek sokszázmilliót megígért.
Jó, de hányan nézik meg egyes pártok online programbemutatóját?
Alighanem kevesebben, mint ahányan látták a plakátot, hogy ellenzéki győzelem esetén önálló egészségügyi minisztérium lesz.
Így van. Az önálló egészségügyi minisztérium gondolata leginkább azokat érdekli, akiknek kinézett volna ott egy főosztályvezetői hely. Az átlag választópolgárt a megoldás, s nem az eszköz izgatja. Az MSZP 2014-ben még azzal kampányolt, hogy a gyermekszegénységet le kell vinni nullára. Az persze vitatható, ez lehetséges-e egyáltalán, de legalább egy érthető és vállalható célkitűzésről van szó, ahogy minden korábbi választáson is voltak jóléti üzenetek.
Erre miért nem a kampányban döbbentek rá?
Akkor is elhangzott, csak volt, aki ezt nem értette meg. Sok ellenzéki lapban megint leírhatják, hogy „rossz minőségű ember” vagyok, mégis úgy gondolom: annak hangoztatása, hogy Mészáros Lőrincet lecsukjuk, magánrepülőgépek nem szállhatnak fel és majd feles többséggel alkotmányozunk, legfeljebb a saját csapatuk kudarca miatt ideges szimpatizánsok dühének becsatornázására jó. Amúgy senkit nem érdekel. Sőt, inkább elriasztja a rendre és békére vágyó embereket. Másrészt az is
A felcsuti per is „kiváló ötlet” volt.
Hadházy Ákos Orbánt Viktort utánozná, felszántaná a vidéket, pontosabban felosztaná az egyes pártok között a választókörzeteket, hogy „építkezzenek”. Így lesz?
Miután én elindultam vidéken és kikaptam, nincs arcom megszakérteni, hogyan kellene ott kampányolnia az ellenzéknek.
Egy interjúban önkritikusan arról beszélt, hogy a baloldalnak a nemzeti érdekek mentén kellene politizálnia. Erre is most döbbennek rá?
A kampány során Kunhalmi Ágnes ezt többször szóvá tette belső fórumokon, és én is csatlakoztam hozzá. Hiába. Ott van például az orosz-ukrán háború, amivel kapcsolatban tudjuk, mi a lengyel álláspont: minden eszközzel harcolni kell Putyinnal, támogatva az ukránokat. A magyar álláspont ezzel szemben az, hogy maradjunk ki a háborúból, hiszen ez nem a mi harcunk. Lehet vitatni mindkettőt, csakhogy ezek mind az adott ország nemzeti érdekéből indulnak ki. További ellentét, hogy a lengyelek erősen kritikusak a németekkel szemben, míg mi együttműködünk Berlinnel. Ezt a dilemmát egyszerűsítette le az ellenzék arra, hogy ami a Visztulától nyugatra van, az csak jó lehet. Pedig a szimpatizánsaink egy része is szembesül a lassan bénítóan idegesítő nyugat-európai álszentséggel. Vegyük csak Franciaországot, amely a 2014-es szankciók bevezetése után több fegyvert szállított Oroszországnak, mint korábban. Hadd mondjam ki azt is, hogy
Ideje lenne váltani, és tisztázni: minden külföldi igénynek nem lehet mindig megfelelni, ez nem lehet egy politikai közösség célja!
Pár éve az Európai Egyesült Államok koncepciójának elutasítása miatt a DK részéről kvázi fideszes kollaborációval vádolták meg.
Volt ilyen. Visszatérve a mostani helyzetre: engem azzal lehet a legjobban felidegesíteni, ha valaki a „medve bajszának húzogatásáról” kezd el beszélni, mondván, az ukránok is hibásak. Van gondom a kormány Oroszországgal való viszonyával, ám elismerem, mindkét oldalon akadtak túlzások a helyzet megítélése kapcsán. És az is igaz, hogy Oroszország marad a helyén, valamilyen viszonyt ki kell majd alakítani vele.
Éppen jogállamisági eljárást indít az Európai Bizottság Magyarország ellen, forrásmegvonást is belengetve. Kinek jó ez?
Scholz kancellár még annyi rosszat sem mond Orbán Viktorról, mint Angela Merkel. Amíg ez a német vezetés van, olyan nem lesz, Magyarország ne lenne a pénzénél, mert ők el fogják intézni. Ami az eljárást illeti, nem hiszem, hogy most Magyarország lenne a fő kérdés az Európai Unióban. A lengyelekkel szemben már el is engedték a vádakat, így lesz ez előbb-utóbb velünk is. Berlin egyelőre arra használja Magyarországot, hogy az ő álláspontját még erősebben artikulálva utat törjön magának az energiaszankciók elutasításában. Orbán Viktornak valójában nem kell aggódnia az esetleges retorziók miatt, úgyhogy ezzel érdemben kár is foglalkozni.
Megnyugtatja, hogy Macron nyerte az elnökválasztást Franciaországban?
Annak örülök, hogy nem Le Pen nyert, de egyes ellenzéki politikustársaimmal ellentétben én nem tartom a saját győzelmemnek az eredményt. Sem Franciaországban, sem Szlovéniában nem nyertem, Magyarországon viszont vesztettem.
Mérő László matematikus a lapunknak adott interjúban felvetette a kooperáció és a versengés együttes lehetőségét, mint a két nagy tábor közötti esetleges viszonyt. Egyetért?
Van benne ráció, ám ilyen megfejtéseket én még nem tudok kimondani. Ha például a kormány erősebben megadóztatná a nagy multinacionális cégeket, megszavaznám a parlamentben. Nem lenne rossz, ha a nagy autógyárak is részt vennék végre a közteherviselésben.
Külön vagy együtt indulnának az ellenzéki pártok 2024-ben az EP-választáson?
Nem lehet erre válaszolni. Az LMP-nek amúgy kevés vesztenivalója van. Ha külön indulnánk, úgy a Nyugat-imádatban egymással versengő másik öt párt mellett megjelenne egy fura fiú pozícióban a saját orra alá dörmögő álláspont is, aminek szerintem lehet 5-6 százalékos támogatottsága. De ezt még nem beszéltük meg a párton belül. Fontosabbnak tartom, hogy
Jó ötletnek tartaná-e, hogy az önkormányzati választás előtt ismét legyen előválasztás?
Helyszíne válogatja, meglátjuk.
Mi lesz az LMP zászlaján a következő hónapokban?
Próbáljuk meg ezt a rettentő megosztottságot enyhíteni, legyünk megértőbbek egymással – ez volt az LMP eredeti gondolata, leginkább ehhez akarunk visszatérni. Aztán a gazdasági világrendszer fenntarthatatlanságára is fel akarjuk hívni a figyelmet, vagyis a zöldügyekre és a megélhetési problémákra koncentrálnánk. Fontos üzenetünk lesz még, hogy a közelgő gazdasági válság terheit a vagyonosabbak és a multik, ne a hétköznapi emberek viseljék.
Fotók: Földházi Árpád