Gyurcsánnyal nem fog menni.
„Megtörtént a választás. Az ellenzék összeomlott. Nem kicsit, nagyon. Annyira, mint még soha. Talán még túl friss az élmény, hogy higgadtan, objektíven értékelni lehessen. Valószínűleg nekem sem sikerül. Nem is tagadom, tele vagyok érzelemmel. A számokat nem elemzem most, abban lesznek nálam jobbak, meg hát magukért is beszélnek. Ami viszont már most kijelenthető, hogy
A 2022-es összefogás – minden ígérete és reménye ellenére – gyengébben szerepelt, mint a ’18-as ellenzék. Ez nem vélemény. Ez tény.
Érdemes mindenkinek ízlelgetnie. Új íz, komplex, meg kell még szokni sokaknak, hiszen négy éven keresztül az összefogás egyszerű bébiételéhez szoktatták a politikai ízlelőbimbóinkat. De ez van. A vasárnapi eredményekből pedig számtalan dolog következik, itt és most én öt gondolatot osztanék meg értékelésként és a továbblépés megfontolása gyanánt.
1. Gyurcsánnyal nem fog menni
A választási vereség első oka Gyurcsány Ferenc. Ez nem újdonság. Így volt az elmúlt tizenkét évben mindig. Sokan nem hiszik, tagadják, tiltakoznak ez ellen. Érthető, hiszen az egykori miniszterelnök rendre elmenekül a saját felelőssége elől. Ő a magyar közélet legzseniálisabb hibáztatója. Hol Bajnai Gordonnal, hol Mesterházy Attilával, hol Vona Gáborral, hol Szél Bernadett-tel viteti el a balhét, most majd Márki-Zay Péterrel fogja. Ő bezzeg soha. Hiszen ő mindig csak a szent összefogásról beszél. Érdekes, hogy akkor a Fidesz miért nem Gyurcsány Ferencet márki-zayozza, schifferezi vagy vonázza össze, hanem bennünket kennek össze vele? Nem furcsa ez picit? Hát nem tűnik fel? Apropó, ki is kezdte az összefogást mint egybites politikai terméket a leghangosabban követelni? »Hát persze hogy a Feri!« – mondaná a Fidesz-reklám, de ebben kivételesen igaza is lenne. A DK vezetője jól tudta, neki csak akkor van esélye fennmaradni, ha maga mellé rántja a többieket. Hozom akkor a rossz hírt: Az összefogás valójában nem politikai közösségek szövetsége volt, hanem Gyurcsány Ferenc mesterterve a túlélésre.
Megcsinálta. Orbán Viktornak pedig tizenkét éve semmi másra nincs szüksége, mint éppen aktuális ellenfelét összegyurcsányozni. És lehet, hogy sokan már legyintenek erre, de a tegnapi nap azt mutatta, hogy még mindig működik. És fog is. 2026-ban is. Amíg nem lesz egy ellenzéki erő, amely képes ennek a DK-gravitációnak ellenállni, és új, önálló fejezetet nyitni, addig valójában csak a Fidesz dicsőségkönyvében írhatunk újabb fejezeteket. A legegyszerűbb az lenne, ha Gyurcsány Ferenc maga mondana le, elvonulna egy időre, és hagyná, hogy a magyar közélet legalább egyszer végre nélküle is kihívhassa a NER-t. Ha tényleg adna egy lehetőséget annak a demokráciának, amit ő olyan drámai szavakkal tud ecsetelni. Aztán ha így sem menne, akkor tényleg mindegy, jöjjön vissza újra, és vívja Orbánnal tovább a személyes harcát a lassan két kórtermes idegszanatóriummá váló Magyarországon.”
Nyitókép: Földházi Árpád
Az áprilisi országgyűlési választás után sincs megállás: sorra jönnek az időközi voksolások, amelyek megmutathatják, átrendeződtek-e az erőviszonyok. Lesz, ahol már eldőlt a meccs, máshol izgalmas csaták jöhetnek a közelgő időközi önkormányzati választásokon.
Ha a Tisza-kormány a tönk szélére viszi az országot, hárommillió nemzeti érzelmű most is ki fog menni az utcára.
Fontos, hogy meghalljuk azok hangját is, akik eltávolodtak az egyháztól, vagy kritikusak velünk szemben.
Nyilván jobban örültem volna, ha egy progresszív, baloldali-zöld koalíció nyeri a választást, de hát ilyen nem indult a választáson – véli a főpolgármester.
A rendszernek rövid idő alatt hatalmas adatmennyiséget kell feldolgoznia.
Strompová Viktória egyéniben elbukott a fideszes Ágh Péterrel szemben.
„A vajdasági magyarok a választáson elmondták a véleményüket” – jelentette ki Pásztor Bálint.
A Politico úgy látja, a legutóbbi uniós csúcsot a leköszönő magyar miniszterelnök hiánya határozta meg.
