Tényleg elakadt Ukrajnában az orosz hadsereg? – Háború, közelről

2022. március 25. 11:41
A pusztítás ellenére mintha hátra tett fél kézzel harcolna az orosz hadsereg. Az orosz fegyveres erők vártnál gyengébb szereplésének lehetséges okairól ír lapunk számára Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, aki most induló, „Háború, közelről” című cikksorozatában mutatja be olvasóinknak az ukrajnai háború legfontosabb, legérdekesebb aspektusait és tanulságait!

Írta: Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész

 

Folyamatban lévő katonai műveletekről írni, ráadásul úgy, hogy mindkét fél folyamatosan és tudatosan torzítja a tényeket, rendkívül nehéz. Körülbelül ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy orvosnak egy félig elégett vérképből kellene diagnózist felállítania. Azonban az előző analógiát folytatva a beteg tüneteiből és a néhány elérhető információból egy tapasztalt diagnoszta már jó eséllyel fel tudja állítani a diagnózist.

Az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos első és talán legfontosabb észrevétel, az az, hogy nemcsak a hivatalos orosz kommunikáció szólt egy „Ukrajnában zajló speciális katonai műveletről”, hanem

az orosz szárazföldi erők is szemlátomást egy felkelés- vagy terroristaellenes műveletre készültek.

Érdekes módon azt az 1956-ban Magyarországon is megbukott módszert próbálták az első napokban alkalmazni, amely minimális nehézfegyverzeti támogatás mellett inkább a megfélemlítésre, erőfitogtatásra épült.

A nyilvánvalóan elsődleges, és ezért az ukrán sereg által nagy erőkkel védett célpont Kijev és az ukrán kormányzat volt. Az első napokban a közösségi médiában megjelent videók egyikén például orosz ejtőernyősök voltak láthatóak, amint egy Tigr könnyűpáncélos harcjármű mellett sétálgatnak Kijev egyik külvárosában az utca közepén, sokkal inkább egy rendőrségi, mint egy katonai akcióra emlékeztető felállásban. Egy ellenállásra számító katonai alakulat ugyanis fedezékről fedezékre haladva, a harcjármű aktív tűztámogatásával tette volna meg a távolságot, és nem a terepjáró körüli laza alakzatban bandukolva.

Megbukott koncepció

A kiszivárgott FSZB-jelentés szerint a háború előtt az ukránok jelentős többsége elégedetlen volt az országban zajló folyamatokkal, és az orosz vezetés egy 1968-as Prágai Tavasz-jellegű, minimális ellenállással járó bevonulásra számított. Fenti véleményt támasztja alá a nehéztechnika, azaz a harckocsik, és az önjáró lövegek minimális használata az első napokban.

Ez a koncepció már az első napokban egyértelműen megbukott,

elsősorban az ukrán fegyveres erők szilárd ellenállásán.

A gyors sikerekkel számoló koncepció létét az is alátámasztja, hogy amióta létezik tüzérség, a mindenkori orosz katonai vezetés gyakorlatilag szerelmes volt bele. A XVI. század (és még jó néhány évszázad) legnagyobb tüzérségi eszközén, a Cár-ágyún túl erről tanúskodik az a több tízezer (!), akár második világháborús eredetű tüzérségi eszköz, amely lekonzerválva az orosz hadsereg tartalékában áll.

A tűzerő hiánya

Már a XIX. században, illetve a későbbi háborúk során is az orosz, majd később a szovjet hadsereg vezetése mindig arra törekedett, hogy az alakulatok tüzérsége minél több eszközzel rendelkezzen, így tüzérségi eszközparkjuk létszáma akár másfél-kétszeresen is meghaladta más államok hasonló egységeiét. Ennek a brutális tűzerővel rendelkező, de meglehetősen pontatlan eszközparknak még mindig, egy hónappal a műveletek megkezdése után is viszonylag kevés nyomát lehet látni, Marjupol kivételével.

Szintén meglepő volt, hogy a támadás megindításakor

a modern kor fegyveres konfliktusaiban döntő szerepet játszó légierő nem törekedett a korlátlan légifölény kivívására,

a célpontjai alapján sokkal inkább az amerikai shock and awe, azaz a lefejező csapások vezetési káoszt okozó célpontjait érte csapás, csak éppen az amerikainál jelentősen alacsonyabb hatásfokkal. Bár az orosz védelmi minisztérium az ukrán légierő teljes megsemmisítéséről és a légifölény kivívásáról számolt be, több Bayraktar drónról, illetve ukrán vadászbombázók bevetéséről készült felvétel ennek ellenkezőjéről tanúskodik. Ez előbbi azért is érdekes, mert Szíriában a komoly veszélyt jelentő pilóta nélküli eszközök ellen az orosz fegyveres erők sikerrel védekeztek. Ugyancsak említésre méltó, hogy -– a vadászgépek számára könnyű prédát jelentő – ukrán harcihelikopter-bevetésről is nyilvánosságra került felvétel. Tény, hogy a helikopterek nem igényelnek hosszú kifutópályát vagy jelentős infrastruktúrát, megjelenésük mégis meglepetés.

Szintén a légierő témájához tartozik, hogy az ukrán csapatok sikeres, sokszor légifedezet, vagy jelentősebb légvédelem nélküli védekezése az orosz szárazföldi csapatok légitámogatását végző harci helikopterek, csata-, valamint vadászbombázók alacsony létszámára, illetve ezek alacsony hatékonyságára utal.

A nagy területen szétszóródó orosz szárazföldi csapatokkal szemben már az első naptól

az ukrán hadsereg keményen, elszántan, és ami sokkal fontosabb, fegyelmezetten harcol,

jelentős veszteségeket okozva a láthatóan könnyű menetelésre számító orosz ellenfeleiknek.

Elakadt utánpótlás

A modern összfegyvernemi műveletek legtöbb alapelvét sutba vágó, kiszámíthatóan aszfaltozott utakon végrehajtott vad vágtatásnak körülbelül két és fél hét után az utánpótlási rendszer összeomlása vetett véget. Ehhez éppúgy hozzájárult a hasonló méretű nyugati alakulatokhoz képest eleve kisebb logisztikai támogatással rendelkező orosz alakulatok korlátozott utánpótlási képessége, mint az ukránok jól szervezett védekezése, amely sok esetben a szállítást végző teherautó oszlopokat vette célba.

Szintén figyelemre méltó, hogy a támadás nem teljes erővel indult meg, és az első hétvégére is még mindig csak a határon felsorakozott erők kétharmada, azaz mintegy 120-130 ezer katona vett részt a műveletben. Ugyan a nagyjából kétszázezer katona óriási erőnek tűnik, de ez is csak a töredéke annak a hatalmas hadseregnek, amely legutoljára hódítóként erre járt. A Wehrmacht és román szövetségeseinek ereje egymillió fő körüli volt, amikor a Dél Hadseregcsoport négy német és két román hadserege 1941 júniusában megtámadta a Szovjetunió déli területeit.

Az elhibázott hadműveleti terv a területhez és a behódolás helyett az ellenállást választó ellenfélhez képest alacsony létszám mellett

súlyos katonai hibák is hozzájárultak az orosz invázió elakadásához.

Az orosz hadsereg több olyan alapvető harchelyzetben vallott kudarcot – a harcászatitól a hadműveleti szintig –, amelyekben korábban Szíriában vagy 2008-ban Grúziában helyt állt, így ez a helyzet további, nehezen megválaszolható kérdéseket vet fel.

Ilyen például a sokszor tíz kilométeres hosszúságú járműoszlopok oldal-, illetve drónok elleni védelmének elhanyagolása, a felvételek tanulsága szerint gyalogsági kíséret nélkül, beépített területen harcoló harcjárművek, a légitámogatás alacsony hatékonysága és a listát még hosszan lehetne folytatni.

Egyes szakértők szerint ez az orosz fegyveres erők mély válságára utal, véleményem szerint azonban sokkal inkább az elhibázott kiinduló állapot egyenes következménye. Egy hadműveletet ugyanis ideális esetben hosszú tervezés előz meg, és ebből a szempontból (is) egy nagyvállalatra hasonlít egy modern fegyveres erő működése. Nehéz mozgásba lendíteni, de ha sikerült, még nehezebb eltéríteni az eredeti iránytól.

Valószínűleg éppen egy újratervezési a folyamat zajlik az orosz fegyveres erőkön belül jelenleg,

és a fenti hasonlattal élve egyszerűbb volt hagyni „kifutni” a tévesnek bizonyult koncepciót, mint menet közben megpróbálni teljesen átszervezni az egészet.

Leálló előrenyomulás

Egy elemzés sem teljes, ha a leírt jelenség, valamint az ahhoz vezető okok feltárása után nem fogalmaz meg észrevételeket és valószínű forgatókönyveket a jövőre nézve. Jelen sorok írása közben már közel egy hete leállt az orosz előrenyomulás. A tervezéskor összeállított zászlóalj harccsoportok szétszóródtak, és a jelek szerint eljutottak erejük végéig. Jelenleg jó eséllyel a veszteségek pótlása zajlik, erre utalnak a csapatmozgások Oroszország más részeiről, valamint a nagy nemzetközi nyilvánosságot kapott felhívás szír és egyéb zsoldosok toborzásáról.

Miután az „Ukrajnában zajló speciális katonai művelet” koncepciója egyértelmű kudarcot vallott, nagyon valószínű, hogy

ezekben a pillanatokban is zajlik a nehézfelszerelés, elsősorban a tüzérség előrevonása,

amely a városokban keményen ellenálló ukrán erők felszámolásához szükségesek.

Hogy hogyan zajlik egy ilyen modern városostrom, mekkora pusztítással jár, azt már Aleppó vagy éppen Marjupol esetében láthattuk, de erről bővebben a cikksorozat következő részében!

 

Folytatjuk!

 

Fotó: Putyin katonai vezetőkkel a 2021. május 9-ei Győzelem napi felvonuláson (Mikhail Metzel / POOL / Sputnik via AFP)

Összesen 449 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Egy hónap alatt elvesztették az összes tankjuk 10%-át. Adódik a kérdés, hogy mennyi marad, ha egy évig elhúzódik a háború?

Má minnyá megbukik. Orbán kedden bukik, aztán a Putyin meg pénteken. Vagy fordítva.

Krím 'átvétele' után az ukrán állam katonailag is felkészült a következő eseményre. Ez hogyan kerülhette el az oroszok figyelmét?

Majd megmondják, hogy ez csak orosz propaganda, és különben is már hátrálnak kifele Ukrajnából, de rükvercben is csak rombolnak.

Mekkora egy húgyagyú barom vagy, elképesztő.

Kérem vissza a trolltartót! Nem akarom ezt a sok agyalágyult libsi faszt látni!

Egy valamire való biztonságpolitikai szakértőtől, hadtörténésztől igencsak gyenge elemzés. Inkább betudható egy politikai propaganda jegyzetnek.

A mostani ukrán háború és az 1956-os forradalom és a 2008-as Grúz háború közé egyenlőségi jelet tesz az nem sok mindenhez ért.
-ban vonult ki Magyarországról a szovjet hadsereg csak egyes alakulatokat, személyeket cseréltek le. Így azt mondhatjuk, mindvégig megszállva tartották Magyarországot.
A grúziai háborút pedig nem Oroszország indította, hanem Grúzia.
Erről következő olvasható a wikiben:
"Az orosz–grúz háború vagy dél-oszétiai háború 2008 augusztusában kezdődött fegyveres konfliktus az egyik oldalon Grúzia, a másik oldalon Dél-Oszétia, Abházia és Oroszország között. Grúzia 2008. augusztus 7-én, a pekingi olimpia megnyitására időzítve, váratlan támadást intézett a Dél-Oszétiában állomásozó orosz békefenntartó erők ellen azzal céllal, hogy a Grúzia által magáénak vallott területet elfoglalja."

Amennyiben összehasonlítást keresünk akkor a dél-szláv háborúban és a NATO támadásban találjuk, melynek egyenlege a wiki szerint:
"1999. március 24–június 10. között a NATO légi offenzívát folytat Jugoszlávia ellen (Allied Force hadművelet). A három hónapnyi bombázásban többek közt megsérül a pancsovai olajfinomító, szinte teljesen megsemmisül a kragujevaci Zastava autógyár, a Dunába szakad több újvidéki híd, az autópályák többsége használhatatlanná válik és találatot kap a szerb parlament épülete is. Többek között kórházakat és civil célpontokat is értek súlyos találatok, valamint egy rakéta becsapódott a belgrádi kínai nagykövetség épületébe."

Ilyen, vagy ehhez hasonló a többi szakértői állítás.

A bolondok házáé meg Napóleon.

"Az oroszok számára a tengerpart a legfontosabb hosszú távon."

Igen, mivel ott lakik az orosz többség.

https://bit.ly/3wBc6qg

Ja, ha valaki visszaemlékszik amikor Orbán Moszkvában járt Putyinnál, akkor Putyin azt mondta, hogy a gázszerződésre áprilisban visszatérnek!

Én is azt hittem, hogy ez a magyar választásokra vonatkozik, de már egy ideje úgy vélem, hogy Putyin áprilisig tervezte eleve a háborút.

Egyetértek, a szakértők a saját szennyesüket mossák!

A kérdésedre nem tudok választ adni, mert az illető személyt nem ismerem. Azt tudom, hogy doktorija (2012) van, néhány könyvét, írását olvastam.Feltételezem kb. negyven évesnél nem idősebb így 1956-al kapcsolatban nem lehet személyes tapasztalata. Így joggal feltételezhető, hogy a megjelent írásokból szerezte az információit.
A propaganda pedig mindenben benne van. A hadászatban éppúgy ahogy pártpolitikában.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés