Így még nem nézett ki magyar kormány – de vajon kié lesz a valódi hatalom?
Rengeteg a kérdés a hamarosan hivatalba lépő kabinet kapcsán. Megnéztük milyen modellek voltak eddig Magyarországon.
Koltay Gábor: Vajon miért nem tudjuk követni a lengyel példát?
2026. március 29. 09:33
A lengyel–magyar barátság napján mindannyiunkat újra csak figyelmeztetni kell arra, hogy történelmünk örökre összekovácsolt bennünket.
2026. március 29. 09:33
Húsz éve ünnepeljük a lengyel–magyar barátság napját, a két nemzet köztársasági elnökei 2006. március 24-én írták alá a győri nyilatkozatot, és avatták fel e történelmi barátság első köztéri emlékművét.
Gimnáziumi éveim elején mohó izgalommal néztem Andrzej Wajda filmjét, a Hamu és gyémántot, amely Lengyelország második világháború utáni mindennapjait, ezt a szinte görög sorstragédiát mutatta be. Ez az alkotás keltette fel az érdeklődésemet a lengyel történelem és a sok száz éves múltra visszatekintő magyar–lengyel kapcsolatok iránt. Persze tudtam, mert tanultunk Józef Zachariasz Bem altábornagy, a mi Bem apónk 1848–49-es szabadságharcban betöltött hősies szerepéről, sőt szüleimtől azt is hallottam, hogy
Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:
Vereség után: megszólal a Fidesz kampányfőnöke | REAKCIÓ Orbán Balázzsal (VIDEÓ)
Tovább a cikkhez
Lengyelország német és szovjet megszállásakor hazám sok tízezer menekültnek adott átmeneti otthont. A tudatos érdeklődést mégis ennek a filmnek köszönhetem.
A hetvenes években társaimmal együtt magától értetődő izgalommal igyekeztem Varsóba, Krakkóba vagy éppen Wrocławba, hogy filmet és színházat nézzünk. Jerzy Grotowski és másfelől persze Ariane Mnouchkine, Jurij Ljubimov nélkül valószínűleg soha nem jött volna létre Budapesten a bámulatosan progresszív 25. Színház; ez az intézmény hatalmas követ dobott a hazai színházi élet állóvizébe. A hatvanas-hetvenes évek európai kultúrájának élvonala egy a korábbihoz képest magasabb minőségű, szellemiségű világ eljövetelét vizionálta. S ebben Lengyelország elöl járt.
A nyolcvanas években Lech Wałęsa Szolidaritása tízmilliós tagságával a határokon túl is példát mutatott, s nagymértékben járult hozzá a későbbi
közép- és kelet-európai rendszerváltozáshoz. Akárcsak az 1968-as prágai tavasz, még korábban pedig az 1956-os magyar forradalom, amelynek – mint köztudomású – meghatározó helyszíne volt Bem apó szobra.
2007-ben aztán Wajda Katyń filmje úgy ábrázolta a huszadik század egyik legfájdalmasabb lengyel tragédiáját, úgy siratta el a 22 ezer kivégzett ártatlant, köztük a rendező édesapját, hogy közben nem a vétkesek ellen uszított, hanem a lelkek mélyén talán soha be nem gyógyuló fájdalmat mutatta be.
Igazán erős és összetartó közösség szükséges ahhoz, hogy a történelmet összetettségében, az embert nyomorító vagy éppenséggel felemelő világot egy tanulságokkal teli jobb élet reményében őszintén be lehessen mutatni.
Ilyenkor a hazai filmgyártás sok évtizedes adósságára is gondolok. Vajon miért nem tudjuk követni a lengyel példát?
A lengyel–magyar barátság napján mindannyiunkat újra csak figyelmeztetni kell arra, hogy történelmünk örökre összekovácsolt bennünket.
Ennek felmutatása, az erre való emlékezés és emlékeztetés kiváltképp akkor fontos, ha a politika legfelső régióiban az adott történelmi pillanatban egy sor kérdésben éppen mást gondolnak a két oldalon. Mindez nem zárja ki, hogy az élet legkülönfélébb területein tevékenykedők mindent elkövessenek azért, hogy ez a testvéri kapcsolat aktuális tartalommal tovább fejlődjön, mélyüljön, tisztuljon, mintegy a felsőbbséget is ösztönözve. Az értékekre koncentrálva türelmesen, a mindenkori megoldás szándékától vezérelve kell keresnünk a másik meggyőzésének lehetőségét.
Győrben két összekapaszkodó tölgyfa áll, előtte pedig egy márványtáblán a 19. század ismert lengyel politikusa, a londoni emigrációban a mi Kossuth Lajosunk jó barátja, Stanisław Worcell gondolatai olvashatók:
„Magyarország és Lengyelország két öröklétű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódnak és láthatatlanul egybefonódnak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele.”
Úgy legyen!
A szerző filmrendező
Nyitókép: Mandiner/Trenka Attila
Romokban a lengyel gazdaság, életveszélyes lenne Donald Tusk politikáját követni
Az Eurostat adataiból kiderül, hogy ellentétben a választási költségvetésről kiabálók riogatásával, Magyarország a hiányát csökkentő pályára állt.
Putyin kész találkozni Zelenszkijjel – az orosz fél feltételeket is szabott
A nyilatkozatban még a Barátság kőolajvezeték ügye is szóba került.
Váratlant húzott Magyar Péter; Szijjártó Pétert három órán keresztül faggatta a Telex; újraindult a Barátság
Ezek voltak a szerdai nap legnépszerűbb cikkei a Mandineren.
Zelenszkij megszólalt a gigahitelről – Brüsszel lépésére vár Kijev
Az ukrán elnök szerint Ukrajna teljesíti az EU felé tett vállalásait.
Újra üzemben a Barátság kőolajvezeték, de már semmi sem lesz olyan, mint a leállása előtt
Több hónapos leállás után csütörtökre megérkezik az első orosz kőolajszállítmány a magyar és a szlovák finomítókba.
„Elégedett vagyok” – állította az uniós felmérésben a magyarok többsége
Az elmúlt ciklusban egyre többen érezték úgy, hogy a közigazgatás gyors és hatékony. Francesca Rivafinoli írása.
Lesújtó számok érkeztek Ukrajnából: egy év alatt egymillióval lettek kevesebben
Ezeknek az embereknek a többsége az orosz-ukrán háború során halt meg, egy kisebb részük pedig külföldre menekült.
Most „Brüsszel” kerekedett felül
Fontos tanulság Orbán kormányzása után: az Európai Bizottsággal csak akkor érdemes kemény harcba bocsátkozni, ha megvan hozzá a megfelelő erő.
Összesen 34 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
fintaj-2
2026. március 31. 15:49
Milyen lengyel példára, kinek a meggyőzésére gondolt a szerző?
A fáklyával a kezében a házat felgyújtót hogyan lehet meggyőzni, hogy ne tegye?
Válasz erre
0
0
Töki
2026. március 29. 19:16
A lengyel testvériség van! Innen indul az egész.
Válasz erre
1
0
nemmondom-3
2026. március 29. 17:47
A válasz: mert a mostanit /lásd,Tusk/ nem akarjuk.
Válasz erre
2
0
polárüveg
2026. március 29. 17:15
Ugyanez a kérdés évtizedeken át foglalkoztatott.
De ugyanígy a Csehszlovákia, majd a különvált Csehország, Szlovákia esetében is, és elsősorban nem kulturális területen, hanem gazdasági területen.
Miért romlott meg nálunk minden jónak induló dolog? Miért húzhattak el mellettünk ezek az országok? Főleg a mélyből induló Lengyelország. Hiszen szakembereink semmivel sem voltak rosszabbak a sorstárs országok szakembereinél.
Az író a kérdésére a választ szerintem épp Lengyelország és Magyarország történelmi különbözőségében, a második világháború utáni helyzet, majd a "rendszerváltozás" utáni helyzet különbözőségében találja meg.
Válasz erre
0
1