Demagógia és bénázás a balos programbemutatón

„Zavarjuk el a gonosz zsarnokot, csak együtt sikerülhet, de együtt sikerülni fog, és akkor megtörténhet a csoda” – hallható az egyik ellenzéki kampányfilmben. De mi is a csoda? Hát az, ha Márki-Zay Péter miniszterelnök lesz. És ezt maga a listavezető mondja a videóban.

Persze hasonlították őt már Jézushoz is, ez igazából belefér.

Legyen Magyarország mindannyiunké – mosolyog a szlogenre Hajnal Miklós, noha a momentumos politikus egy minapi tüntetésen még azt skandálta, hogy „mocskos Fidesz”. Így nehéz lesz eleget tenni az ígéretnek, diplomával se menne könnyen.

Ez még mindig a felvezető a többször elhalasztott/csúsztatott/összekevert Nagy Kormányváltó Programbemutató előtt, érkezik is a sokadik kampánydal, Patti Smith után szabadon. „A gonosz csak addig erős, amíg a jók tétlenek” – így a verze, majd jön a refrén: „A hatalom a népé.” Nem értjük: ha zsinórban három kétharmaddal, vagyis kifejezetten a népakarat nyomán a Fidesz kormányoz, akkor hol itt a probléma? Mindegy is, ha rosszul értelmezzük, legfeljebb eljön értünk a „szeretet”.

s reméljük, nem MZP-nek üzen, akinek a szava aligha számít, különben nem hagyták volna figyelmen kívül az olyan mondatait, mint hogy ő a fasisztákat és a kommunistákat is képviseli, tudja, kevés zsidó van a Fideszben, ám annál több meleg, továbbá hogy nem támogatja a minimálbér intézményét, se a rezsicsökkentés jelenlegi formáját, politikai ellenfelének támogatóit pedig trágyával etetett, sötétben tartott gombához hasonlítja.

A kampányfilmek után aztán végre MZP beáll középre, körülötte a közös lista szereplői és mások, mind együtt tekintenek a „messiásra”. Kicsit mintha elirigyelték volna a péntek/vasárnap esti Partizán show díszletét. Vagy kölcsönkérték?

Következik tehát a programismertető. Érthető, már egy hónap sincs hátra a választásig, itt az ideje részletezni, mit csinálna az ellenzék, ha kormányra kerülne. Miközben az időzítésen lamentálunk, kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy

Avagy mintha ő lenne Julius Caesar, esetleg Napóleon reinkarnációja. Valahol a kettő között.

Aztán beindul a lózungparádé, mindent is megígér a hírek szerint a sajátjai által is nehezen viselt listavezető, „határozott béremelés”, „új, értékalapú külpolitika”, „hűség a Nyugathoz”. Öt éven belül euró, magasabb nyugdíjak, elengedett banki kölcsönök, totális jólét – foglalható össze a prezentáció. És kétmondatoként taps, taps és taps.

Amolyan félresikerült late night show ez másodvonalbeli balos politikusokkal és egy önelégült szektavezérrel. Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára és Jakab Péter sehol, biztos messziről figyelnek, Karácsony Gergely mintha citromba harapott volna, bár a buli előtt még nagyon vidám volt, bohóckodott is lelkes párttársaival, Magyar György azonban mintha aggódva ölelgetné a kampánykiadványt. Egységben Magyarországért.

Nem lehet nem észrevenni a rengeteg súgógépet, minden sarokba jut belőle legalább egy, nem rejtegetik, na. Érthető. Aztán Hadházy Ákostól megtudjuk azt is, hogy közöttük is lesznek, akik hatalomra kerülve lopnának a közösből, de ő ezt nem fogja hagyni. Bíró Lászlóról, Tóth Csabáról, Horváth Csabáról és Molnár Zsoltról ezúttal nem esik szó.

A lassan Párbeszéd-méretűre apadó MSZP részéről Komjáthi Imre teljesen belehevül, annyira, hogy még a szöveget is vissza kell tekertetnie egyszer. S többek között bejelenti: az új kormány majd növeli a munkanélküli segély időtartamát – miközben ezért referendumot is kezdeményeztek. Lesz is, valamikor októberben.

A mindig egzaltált, NEM CIA-ügynök Szabó Tímea a gyógyulásról értekezik, s így hergel: Orbán fizetőssé tette az egészségügyet. Megint vakarjuk a fejünket. Csak nem azzal, hogy (többek között) eltörölte a hálapénzt, és korábban népszavazást szervezett a Gyurcsány-kormány által bevezetett vizitdíj és a kórházi napidíj ellen? Mindenesetre megtudjuk, ha most megint nyernek Gyurcsányék, lesz önálló szakminisztérium, valahonnan kerítenek pluszban 1200 milliárdot is – miután az előző félórában már látatlanban „elköltöttek” párezer milliárdot. Úgy, hogy épp rég nem látott gazdasági válság alakul a világban a Covid és a háború nyomán. Sebaj, válságkezelésben mindig is jó volt a baloldal – lásd 2008-2009!

A DK-s Arató Gergely szinte üvölt, no nem azért, mert éppen felidézné a tandíj bevezetésének 2010 előtti lépését. Most olyan oktatást akar, ahol a mindennapok része a számítógép, az ágazat pedig visszakerül a diákok, a szülők és a tanárok „tulajdonába”. És persze visszacsinálnák az elmúlt évek intézkedéseit. Ennyi.

Z. Kárpát Dániel már egészen ijesztőre veszi a figurát, amikor a képernyőn keresztül ránk mered, majd például megfogadja, hogy kormányon „megelőzzük a minőségi éhezést”. Lesz még elsétálás joga, azaz hitelek elengedése, évente több ezer bérlakás és még sok minden más szociális juttatás –

Az LMP-s Schmuck Erzsébetnek szinte már csak az ismétlés marad meg némi zöldügyi fogadkozás, de szóba kerülnek később a rendőrök is, akik egyébként az idén már kaptak félévnyi pluszfizetést.

Valahogy így. Az osztogatásnak nevezett kormányzati intézkedések után tehát a baloldal az utolsó pillanatban felfoghatatlan méretű ígéretcunamit szabadított az érdeklődő választópolgárokra, miközben a korábbi, minimum félreérthető nyilatkozatokat és a háborúba való fegyverszállítás kérdését inkább kerülték a felszólalók. Ahogy annak tisztázását is, mégis milyen forrásból fedeznék a valóságtól elrugaszkodott, jórészt általánosságokban kimerülő vállalásaik teljesítését.