Tévés komikusból háborús vezető – ki valójában Volodimir Zelenszkij?

2022. március 4. 18:21
Ökörködő komikusból vált az ukrán elnök szerepébe bújó színésszé – majd Ukrajna valódi államfője lett, aki egy hazája létét fenyegető háborúban találta magát. Kiváló hősszerep – csak immár a véres valóságban. Volodimir Zelenszkij portréja!

Még az sem egyértelmű, hogyan kell átírni a nevét angolra – Zelenski, Zelenskii, Zelenskiy, Zelensky, és így tovább –, de mára az egész világ ismeri a nevét: Volodimir Zelenszkij zsáner- és sorozatszínészből lett ukrán elnök, ukrán elnökből pedig még gyorsabban kellene a haza háborús atyjává válnia a független Ukrajna történetének legvéresebb katonai konfliktusában.

De ki ez az ember?

Volodimir Zelenszkij identitásai

Az identitáskérdések Kelet-Európában sem mindig könnyen megválaszolhatók. Az Oroszország által éppen nácítlanítani akart Ukrajna elnöke,

Volodimir Zelenszkij végső soron nem sokkal ukránabb ellenfelénél, Vlagyimir Putyinnál.

A zsidó családba született Zelenszkij csak néhány éve kezdett ukránul tanulni, ezt megelőzően mindent oroszul intézett. Krivoj Rogban, ahol 1978-ban meglátta a napvilágot, ez egyébként sem szokatlan.

Zelenszkij szülei értelmiségiek – a mama mérnök, a papa egyetemi professzor –, így a fiatal Volodimirtől is elvárták a továbbtanulást. A fiút persze inkább a színjátszás érdekelte, de azért becsülettel elvégezte a jogot a kijevi közgazdasági egyetem szülővárosába kihelyezett kampuszán. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Olenával is.

Volodimir Zelenszkij persze sosem lett jogász, legalábbis ami a munkavégzést illeti: még az egyetemi tanulmányai megkezdése előtt csatlakozott Krivoj Rog KVN-csapatához. A KVN-t még a szovjet televíziónál találták ki az 1960-as évek elején. A műsor lényege az, hogy a csapatoknak tréfás kérdésekre kell válaszolniuk, illetve zenés-táncos kabaréjeleneteket kell előadniuk. A performanszokat aztán egy zsűri értékeli.

Bár így leírva kicsit talán érthetetlennek tűnik, a KVN őrülten népszerű volt a Szovjetunióban – bár ebben az is közrejátszott, hogy nem volt túl széles a választék szórakoztató tévéműsorokból –, és hamarosan gombamód kezdtek szaporodni a KVN-csapatok országszerte. A csapatokat ezért ligákba kezdték szervezni, valahogy úgy, ahogy a focicsapatokat is. A legviccesebbnek ítélt KVN-csapatok itt is a viszsaja ligában, azaz a legfelső osztályban játszottak és játszanak, ezeket a „meccseket” pedig a mai napig is közvetíti a tévé.

A KVN ötvenötödik születésnapi adásában például maga Putyin elnök a sztárvendég,

a műsort alant lehet megnézni.

Zelenszkij tehát beállt a helyi KVN-csapatba, és mivel gyorsan megkedvelte a közönség, hamarosan az ukrán komikusválogatottba is meghívót kapott, ami 1997-ben meg is nyerte a nagy összposztovjet KVN-vetélkedőt. A fiatal Volodimir ezt követően saját csapatot alapított Kvartál 95 – így hívják Krivoj Rog egyik főterét – néven, ami szintén nagy népszerűségre tett szert. Hamar lett stúdió, jöttek a haknik, a saját tévéműsorok.

Haknikirályból államelnök

Közismert, hogy végül a Kvartál 95 volt az, aminek Volodimir Zelenszkij tulajdonképpen az elnökséget köszönheti. A stúdió által az egyik kereskedelmi tévének készített,

A nép szolgája című sorozatban Zelenszkij eljátszotta a szerencsétlen középiskolai tanárból lett ukrán elnök szerepét,

aki a hatalomba kerülve leszámol a korrupcióval és egyesíti az országot.

A későbbi elnök ekkor már befutott színész volt, de ez a sorozat még tovább növelte a népszerűségét, így ágyazva meg Zelenszkij politikai karrierjének – mely során igazi posztmodern csavarral az elnököt alakító színészből tényleg államelnök lett.


 

Így kezdődik A nép szolgája. A YouTube-on az egész sorozatot meg lehet nézni angol felirattal

 

Az ilyesmi persze nem példátlan sem világszerte, sem Ukrajnában. Közhely, hogy Ronald Reagan is színészből lett az Egyesült Államok elnöke, és persze Donald Trump is kipróbálta a trashcelebséget, mielőtt a Fehér Házba költözött volna.

Ukrajna persze nem Amerika, de Zelenszkij elnökké választása mégis patologikus az ukrán politikai kultúrára nézve. A Szovjetunió felbomlását és Ukrajna függetlenedését követően elég hosszú időbe telt, mire az ország jelenlegi politikai rendszere kiforrt. Ebben az időszakban sokáig szinte semmiféle szerepe nem volt sem a választásoknak, sem a kijevi parlamentnek, a radának, így politizálni inkább afféle úri mulatságnak számított, hiszen csak nagyon kevesen tudták megengedni maguknak ezt a fajta karriert.

Akiknek mégis „belefért” a politizálás, azok többnyire egyébként is befolyásos gazdasági szereplők, oligarchák voltak,

akik a hatalomban is inkább a saját pecsenyéjük sütögetésére koncentráltak, koncentrálnak. Ukrajnában még ma sem nagyon lehetséges a nyugati országokban megszokott, hagyományos rekrutációs csatornákon keresztül hatalmi pozícióba kerülnie egy átlagembernek, ami borítékolhatóan továbbra is az oligarchák és az ilyen-olyan módon országos ismertséget szerző emberek játszóterévé teszi a politikát.

Így továbbra is jó eséllyel maradnak a politikában az olyan oligarchák, mint Petro Porosenko, és törnek fel a „semmiből” az olyan ismert, de csekély politikai tapasztalattal rendelkező szereplők, mint mondjuk Vitalij Klicsko egykori profi ökölvívó, jelenlegi kijevi főpolgármester, vagy éppen Volodimir Zelenszkij, aki előtte évekig ökörködött a szombat esti kabaréban.

 

Az ismert személyiségek „semmiből” induló politikai karrierje persze nem annyira a semmiből indul – Volodimir Zelenszkijnek is volt előtte társadalmi tőkéje, és természetesen egy megfelelő képességű oligarcha ismerőse is, aki elindította az elnökség felé vezető úton.

Zelenszkij esetében ez az oligarcha Igor Kolomojszkij volt, akivel az elnök azóta állítólag szakított. Állítólag.

Vagy meghalsz hősként, vagy megéred, hogy bűnözővé válsz

Volodimir Zelenszkijt 2019-ben megválasztották Ukrajna elnökévé, méghozzá elég meggyőző, majdnem háromnegyedes többséggel. A siker receptjéhez biztosan hozzátartozott Zelenszkij addigi ismertsége és a kívülállóság is – kicsit talán egy amolyan kétfarkú kutyás „olyan aranyos, biztos nem akar lopni” felhanggal kiegészülve.

És persze az egyszerű populizmussal: Volodimir Zelenszkij demokratikus, európai, oligarchamentes Ukrajnát ígért a választóknak – ez már A nép szolgájában is bejött egyszer.

Hogy Zelenszkij országlása alatt Ukrajnából nem lett csernozjomi Kánaán, a honi külső számára aligha lehet meglepő. Talán nem is számolt vele senki komolyabban.

Zelenszkij alatt Ukrajna folytatta ugyan a Nyugat felé fordulást,

de ezzel – és az Európai Unió, illetve az egyes tagállamok irányába el-eleresztett követelőzésekkel – a maga részéről mintha elintézettnek is tekintette volna a szükséges reformok dolgát. Mindezzel bizonyosan nem segített Ukrajna amúgy is vigasztalan geopolitikai helyzetén, sőt.

Miközben a Zelenszkij tiszta kezéhez kapcsolódó hiedelmeket legkésőbb a Pandora-papírok megjelenése darabok zúzta, a kaberészínészből lett államelnök egyre tekintélyelvűbbé vált. Az elmúlt években Volodimir Zelenszkij és belső köre egyre több feladatkört vont a kívülről meglehetősen átláthatatlanul működő elnöki adminisztráció hatáskörébe.

Mindez talán nem is annyira Zelenszkij és társai titkos, gonosz agendájának megnyilvánulása, sokkal inkább a valószerűségek felismerése: Ukrajnát valószínűleg még akkor sem lehetne demokratikusan és átláthatóan kormányozni, ha valaki tényleg nagyon szeretné – az új elnököt ráadásul a világpolitikai realitás – Trump, Putyin és társaik – is hamar megedzették.

Krivoj Rog kabaerékirályára most új szerep vár: a falloszzongorista, a mindenki által megmosolygott történelemtanár és a jól fésült nyugatos ukrán elnök szerepe után most a háborús államférfi szerepét kell eljátszania.

Zelenszkij gyorsan elhagyta a divatos öltönyt, amikor az orosz fenyegetés valósággá kezdett válni.

A képernyőről most már egy gondterhelt, borostás férfi néz ránk egy katonai egyenruhára emlékeztető pólóban, aki érzelmesen nyilatkozza a nyugati riportereknek, hogy napok óta már a családját sem láthatta. A hatás nem is marad el: Zelenszkij hős lett, aki ki mer állni az agresszor Putyinnal szemben. És a jelenlegi orosz–ukrán háborúban Zelenszkij a politikusoktól napjainkban valóban ritkán látott bátorság jeleit mutatja. 

Akármilyen is lesz a jelenlegi konfliktus végkifejlete, Volodimir Zelenszkijnek komoly esélyei vannak arra, hogy nagy ukrán államférfiként vonuljon be országa és Európa történetébe. Akár győz, akár elbukik, innen már valószínűleg nem lesz visszaút a tévés komikus szerepébe.

Fotó: Sergei SUPINSKY / AFP

Összesen 198 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Komikus maradt . Nem lett politikus.
Mindkettő egy szakma.

zelenszkij az az államférfi, ami orbánból soha nem lesz.
ha budapesten harcok törnének ki, orbán fél nap múlva már moszkvából magyarázna, mint anno janukovics

zelenszkij a legfőbb oka annak, hogy ukrajna még nem esett el. putyin arra számított, hogy azonnal elmenekül amint veszélybe kerül az élete. nem így történt, és ebbe putyin bizony bele fog bukni. (és az még a jobbik eset, mert ha nem bukik bele, akkor oroszország indul el az észak-koreai úton)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés