Az EBESZ-misszió óriási esély Magyarországnak

Mint egy lidércre, úgy gondolok rá. Csak terjedt, húzta nyúlós, amorf testét, lopakodott, kísértett, míg végül ótvaros, hideg mancsával csak beültette a gyógyegeret Európa zömének fejébe. Ilyen lehetett a hazai és külföldi sajtó meg az NGO-mocsár közös kampánya Magyarország ellen,

Az emberi fantázia pedig már csak ilyen: ha egyszer meghallja, hogy diktatúra, hozzáképzeli minden akcidensét. A börtönben senyvedő újságírókat, egy Kunhalmi Ágnesre megszólalásig hasonlító árnyat, fideszes váll-lappal ékesített, napszemüveges, aranyláncos,kopasz szilovikok erőszakoskodásait, a tátongó nyomort, a Vezér személyi kultuszát, a munkatábort, a félelmet az emberek szemében.

Igen, Magyarországról sajnos sokan így gondolkoznak. A hangulatot vágni lehet. Amikor tavaly egészen véletlenül egy projektbe sodort az élet három sráccal a jyväskyläi egyetemről (ők lennének, ugye, a finn rokonok, akikkel jól megértjük egymást), amint megtudták, hogy újságíró vagyok, kérdezték, hogy milyen a börtönben. Meg az osztrák vonatok szociáldemokrata bácsikái is rendkívül nehezen értik meg, hogy nem, nem Orbáné az egész média.

És soha nem volt mód azonnal válaszolni. Persze, Orbán Viktornak volt pár emlékezetes fellépése az Európai Parlamentben. Persze, Varga Judit beszélhet néha brüsszeli üvegpalotákban a falnak. Persze, Kovács Zoltán írhat néha olvasói leveleket a Politicóba. Persze, Szijjártó Péter néha megsüt magának vacsorára egy-két felkészületlen észt,amerikai vagy portugál riportert. Persze. De ezek időben és terjedelemben korlátozott lehetőségek, amikor a magyar álláspontot egyszerre minden ügyben meg kell védeni, és egy rágalomnak sem lehet rendesen a végére járni. A diktatúra réme a levegőben marad.

Ezért óriási esély a teljes körű EBESZ-megfigyelőmisszió Magyarországnak:

Az eddigi hazai választásokon az EBESZ megelégedett a korlátozott megfigyeléssel – jött néhány megfigyelő pár nappal a választások előtt, utána pár nappal pedig távozott, és megállapította, hogy minden a legnagyobb rendben. Az ellenzék azonban, amely úgy diktatúrázza Magyarországot szünet nélkül, hogy közben parlamenti fizetésekből él és választásokon indul, idén csak besipákolta az országba a teljes körű megfigyelőmissziót – lesz tehát szerencsénk egy hónapon át a honban tisztelni 18 hosszú távú megfigyelőt, április 3-a előtt pedig 200-an néznek majd körbe az országban. Az indok a szokásos, idézem a HVG-t: „esetleges választói megfélemlítés és szavazatvásárlás”, „a választások médiavisszhangja” (bármit is jelentsen ez), „a kampányfinanszírozás átláthatósága”(ez is Márki-Zay miatt van!), „a gyermekvédelmi népszavazás egyidejű megtartásának hatása”(én már megfigyeltem, pozitív lesz), „a médiakampányok egyoldalú lefedettsége”, „esetleges választói megfélemlítés és szavazatvásárlás”, „a független magánmédia korlátozott elérése”.Mind szemenszedett hazugság, de nem baj.

Mert most végre egyszer egy egyenes kérdést szegeznek nekünk, amire kötő erejű igennel vagy nemmel lehet csak válaszolni: szabad volt-e a magyar választás? Bemehetnek majd a megfigyelők bárhova, ahova csak nem röstellnek, beszélhetnek, akivel csak akarnak,beutazhatják az országot Mosonszolnoktól Lőkösházáig. De ebben az egy kérdésben ezek után nem lesz már mismásolás, nem lehet büntetlenül beleautokratázni a vakvilágba, beszélni strongmanekről, democratic backslidingről, orosz mintáról meg egyéb sületlenségekről.

Ha nem találják meg, akkor is ki kell majd állniuk a világ elé, jelezve, hogy Magyarország olyan, amilyennek Sopronból érezni, nem olyan, amilyennek Brüsszelből látni: szabad, kérem, szabad.

Köszöntsük hát szeretettel az EBESZ teljes körű misszióját, és ajándékozzuk meg őket életük legszebb választásával: egy hetven százalék fölötti részvételű, euforikus demokráciaünneppel, amelyre szép, tömött sorokban menetelnek a nyakas magyarok, hogy leszállítsanak Brüsszelbe egy olyan egyértelmű eredményt, amelytől Věra Jourová tehetetlenségében egy becherovkás poharat ölelgetve bőgi át a soha véget nem érő éjszakát.

Régen kaptunk már esélyt arra, hogy öt-tíz percek helyett egy hónapig bizonyíthassuk Európának premier plánban: Magyarország nem egy diktatúra, hanem a jövőtök. Éljünk vele.

Nyitófotó: MTI